'A világon van-e olyan, hogy valaki úgy tölt meg egy színházi előadást, hogy egy néma szerepet elvállal stroke után?'
Kulka János három évvel ezelőtt stroke-ot kapott, amelynek során beszédközpontja is sérült, vagyis afáziás lett. Azóta újra szerepel, amiről boldog mosollyal mesélt hétfő este Jakupcsek Gabriella műsorában – írja az ATV.
A Házipatika egy külföldi utazáshoz hasonlítja az afázia állapotát: képzeljünk magunk elé egy nyaralást egy olyan országban, amelynek nyelvét nem értjük, ám mégis megpróbáljuk megértetni valahogy magunkat – valami ilyesmi érzés az afázia. Ilyenkor nem az intellektuális képességek romlásáról van szó, hanem – némi egyszerűsítéssel – a beteg nem találja a megfelelő szavakat.
Arról, hogy mi változott a régi énjéhez képest, Kulka azt mondja:
Megnyugodtam. Ideges voltam, gőgös. Annak most vége. Türelmesebb vagyok
– és jókedvű is – teszi hozzá. Jelenleg két darabban is dolgozik: a Trafóban az Árvácska című darabban egy néma szerepet alakít, valamint már zajlanak a Cseresznyéskertet próbái, amelyben egy inast játszik, akinek rövidebb szövege is van.
Három éve nem játszottam, annyira jó volt! Feloldozás. Fiatalok, tehetségesek. (…) Három éve féltem nagyon, a szöveg. Jézusom, borzalmas. De megnyugodtam, néma szerep, csodálatos!
Arra a felvetésre, miként érinti hiúságát, hogy már nem ő áll elől, azt mondja, ez elmúlt. De nemcsak a színpadtól, hanem barátaitól is távolabb került, a környezete ugyanis nem tud mit kezdeni állapotával.
Zavarban vannak, nagyon zavarban vannak
– mondja ennek kapcsán a színész.
Volt olyan, hogy akkora volt a csend, hogy zavart?
– teszi fel a kérdést Jakupcsek.
Persze. Nem hívnak. Nem baj, tényleg.
A színésszel együtt Varga Sarolta logopédus is a stúdióba érkezett, aki elmúlt három évben segítette Kulkát. Ő így nyilatkozott betege szakmai visszatéréséről:
Szerintem nagyon jót tesz, föltölti energiával, akkor ott van a helyén. Az egyik forgatás volt, és ment rá a kamera, hát ahogy ő kinyilt, ahogy ő föltöltődött, és amilyen jól ment neki! Borzasztóan örülök annak, hogy újra színpadra lép, hogy emberek közé megy. Hatalmasat zuhant nagyon magasról, és nagyon szakadékba. Ő nem padlóra esett, hanem szakadékba. Onnan feljönni, azért az egy nagyon tiszteletre méltó dolog. És méltósággal. Felvállalta színészként azt, hogy nem tud beszélni. Én nem tudom, a világon van-e olyan, hogy valaki úgy tölt meg egy színházi előadást, hogy egy néma szerepet elvállal stroke után?
