Otthonról csempésztek kilincseket a Honvédkórház betegei, hogy éjjel titokban szellőztethessenek

Moldova György is megirigyelné azt a történetet, amelyet a 444.hu egyik olvasója osztott meg, és sajnos nem fikció, hanem szó szerint a véres magyar valóság.

A Honvéd kórház plasztikai sebészetén (ahol a félreértések elkerülése végett igazi (gyakran igen súlyos) betegek is fekszenek szép számmal, köztük én is, 3 éve) valamelyik gazdasági vezető utasítására leszedték az összes kilincset az ablakokról és az erkélyajtókról. Állítólag azért, mert sokan nyitva tartották, és a légkondi úgy többet fogyasztott, de akadt, aki szerint egy akkoriban történt (másik) kórházi öngyilkosság miatt, nehogy valaki itt is kiugorjon

– kezdi az igazi keserédes kelet-európai mesét az olvasó, ami egészen addig nem fagyasztja az arcokra a mosolyt, amíg nem gondolunk bele abba, hogy ez velünk is megtörténhet. Na de nézzük, milyen az élet egy olyan kórházi osztályon, ahol senki sem tud szellőztetni: 

Aahol sok vér és egyéb váladék folyik nap mint nap, ahol gennyes sebekkel fekszenek betegek, ágytálaznak, stb, stb. télen/nyáron TILOS VOLT ABLAKOT NYITNI! Tilos volt szellőztetni, ennek következtében a szobákban és a folyosón rothadó hús és vér szaga keveredett a sárgaborsó főzelék szagával. Sokan rosszul lettünk a bűztől, volt, aki éjszaka a folyosón járkált, ahol valamivel halványabb volt a bűz, habár szintén nem voltak nyitható ablakok.

És ha azt hinnéd, ez a csúcspont, akkor tévedsz, mert ennek a bájos elbeszélésnek a kilincsekről és a sárgaborsós fekáliaszagról a csattanója a legjobb: 

Otthonról kilincseket hozattunk, és éjszaka, amikor már a nővérek is aludtak, titokban kiszellőztettünk egy kicsit.