Története annak van, aki eltört: van, akire pitbullt eresztenek, a minap épp fölgyújtottak valakit

“Története annak van, aki eltört” – így szól az Oscar-díjas Saul fia főszereplője, Röhrig Géza új verseskötetének mottója. Az angyalvakond címen megjelent kiadvány ötven hajléktalan portréját jeleníti meg. A New Yorkban élő színésszel – aki jelenleg Biblia-oktatóként tevékenykedik – a Szombat készített interjút a kötet apropóján.

Az angyalvakondot október közepétől másfél hónapon át kizárólag a Fedél Nélkül hajléktalan terjesztői árusítják, a bolti 2290 forintos árhoz képest kedvezményes, 1990 forintos összegért. A kötetekből befolyó pénzen az árusok és a lap osztoznak. A versek ajánlása így szól: “Azoknak, akik vigyáznak rájuk.”

Egy utcalap 45 forintjába kerül a terjesztőnek, s általában egy kétszázast kap érte. Egy angyalvakondot eladva ennek a sokszorosát megkeresi majd, hisz a bevételen csak ő és a lap osztoznak. Így jól járnak ők, de jól jár a kötet is, hisz olyanokhoz is eljuthat, akik nem föltétlen néznek be, vagy ha be is néznek egy könyvesboltba, korántsem biztos, hogy a magyar költészet polcait böngészik

– fogalmazott Röhrig, aki a hajléktalanság kriminalizásáról is elmondta véleményét. Szerinte rendben van, ha a kormány biztosítja a nyugalmat és tisztaságot, és “adott esetben szükségessé válhat a rendészeti fellépés is”, de a szigorításoknak csak akkor lehetne erkölcsi alapja, ha azokat “konkrét vállalások Alaptörvénybe iktatásával ellensúlyoznák”. Vagyis “érzékelhetően több törődést, férőhelyet, melegedőt és orvosi ellátást biztosítanának a rászorulóknak. Erről azonban nincs szó.”

Röhrig nem véletlenül szentelte a könyvet éppen a hajléktalanoknak, nagyon közelről ismeri a szubkultúrájukat. Manhattanben például évekig dolgozott egy menhelyen éjjeli önkéntesként.

A hajléktalanságnál nemigen van megalázóbb, veszélyesebb életforma. Van, akit összevernek, van, akit lehugyoznak, van, akire pitbullt eresztenek. A minap épp fölgyújtottak valakit. S ami a legszomorúbb, hogy a saját köreiken belül is rengeteg a lopás, az erőszak

– mondja a szerző, akit részben a bűntudat köt a hajléktalanság témájához.

Rühellem magam, amint naponta hetvenhétszer jó előre elfordítom a tekintetem, vagy ha a szemkontaktus már létrejött, ahogy ugyanazzal a bárgyú, bocsánatkérő mosollyal sasszézom el mellettük, míg ők felhúzott térdekkel a falnak dőlve ülnek, vagy épp magzatpózban fekszenek egy hullámpapíron. Az idős hajléktalanok látványa borít ki a leginkább.

A 24.hu két verset tett közzé a hamarosan megjelenő műből:

juci

zoltán ugye? zoltán

kaphatok egy percet?

barta judit vagyok

bocs hogy letegezlek

tudom csal a látszat

de talán te más vagy

hűs tiszta a szemed

hadd lépjek le veled

légy a párom zoltán

nézd azt a seggfejet

egyedül itt egy lány

éjszaka nem lehet

a szemét nézd azt ott ni

meg fog erőszakolni

az előbb már fogdosott

ne hagyd nem hagyhatod

jól jársz velem zoltán

nem kell lejmolnod rám

csak siessünk merthogy

csukják már a metrót

gazsi

’anyu anyu’

’mi a baj ági’

’a homokozóban

alszik egy bácsi’

ráncai neccéből

villan egy szempár

’hívjatok rendőrt’

int nekik gáspár

mire fölébred

reggeli várja

ő lett ági

első barátja