Hofi özvegye: Bejárja a gondolatom a szobákat, ahol ott volt Géza, és csak a mosolyát látom
Tizenhat évvel ezelőtt halt meg a legnépszerűbb magyar humorista, Hofi Géza, akinek szerelme, Ildikó azóta is őrzi emlékét. Az asszony Hofi halála után nem rendezte át a lakást, és rendszeresen jár a temetőbe kedveséhez, most pedig a humoristának szövegeit tartalmazó könyv, a Hofi megmondja készítésében közreműködött, amelyet vasárnap mutatnak be a Várkert Bazárban – írja a Bors.
Eddig láttad, hallottad, most már olvashatod is. Ez egy olyan könyv, amit simán vihetsz magaddal, felütöd, és már kacagsz. Mindig örülök, ha Gézát látom, hallom. Sosem voltam kerékkötője annak, hogy kiadják a szövegeit. Eddig is volt, aki próbálkozott, de végül feladta. Aztán felkeresett Király Levente, hogy szeretné leírni azt, ami Hofi fejében megszületett és előadott. Mi műsort kell ehhez megnézni. Ezt most írásban olvasod. Eszméletlen jó. (…) Azt hittem, nem állja meg a helyét, mert ezekhez a poénokhoz kell Géza. De megállja, mert úgy szerkesztette meg tematikusan, hogy az nagyszerű. Géza úgy szerepelt színpadon, hogy nem írta le a szöveget. De most, amit eddig hallottunk tőle színházban, rádióban, televízióban vagy DVD-n van, annak a szövege bekerült a könyvbe. Amikor olvasod, hozzád csapódnak a poénok. Borzasztó jó könyv. Kívánom, hogy nagy sikere legyen
– fogalmazott Hofi Ildikó, akinek Király Levente roppant hálás a segítségéért. Pedig Ildikó szerint ő alig járult hozzá a kötethez, csak egy-két javaslata volt, és “élvezi a végeredményt”. Az asszony arról is mesélt, miként őrzi magában férje emlékét.
Soha nem pityergek. Nekem Géza maga az örömforrás. Nevetek és simogatom. Nekem Gézáról mindig csak a gyönyörű mosolya, az izzó barna szeme jut eszembe, amivel ha rám nézett, teli volt szeretettel. Nem is jut eszembe szomorúság, bánat, pedig volt szemműtét, kórház, ez, az. Bejárja a gondolatom a szobákat, ahol ott volt Géza, és csak a mosolyát látom. (…) Valamiből mindig poént csinált. Nem tudtam úgy vétkezni, hogy a komoly arcát lássam, csak mosolygott rám. Például utálom a kupakokat feltekerni, ezért ő sok mindent magára borított. Amikor csavarta vissza a kupakot, megkérdeztem tőle: játszol? Csak annyit válaszolt: ühüm. Ebből tudtam, hogy dühös. Hiába nincs, nekem Géza akkor is betölti az életemet. Vele annyira finom volt, annyi szeretetet adott, hogy az örökre elég
– fejtette ki az özvegy. Hofi Ildikó azt is elárulta, hogy elsőre nem tetszett a borítóképül választott svájci sapkás fotó.
Először visítoztam, de aztán rájöttem, minek akadékoskodni? Nekem, a feleségnek Géza nem svájci sapkás, de valóban ez a kép fejezi ki, hogy a hétköznapi emberekhez szólt.
