Egyre több pici gyermek kerül állami gondozásba, emiatt az idősebbkre már alig jut pénz

Alig jut erőforrás az állami gondozásban felnőtt fiatalok megsegítésére, mivel egyre többen kerülnek be a rendszerbe a legifjabb korosztályból. A témát az Abcúg dolgozta fel.

Ideális esetben egy állami gondozásban felnőtt gyermek 18. életéve betöltése után sem marad magára, hanem utógondozásba kerül, hiszen egy 18 éves fiatalnak még rengeteg segítségre van szüksége, és a saját családjuk nélkül felnőtt fiatalok odafigyelés nélkül igen könnyen bajba keverednek, vagy utcára kerülnek. Ehhez képest az állami gondozásban részesülők növekvő száma miatt az utógondozásra már alig jut állami támogatás, és ráadásul inkább a kevésbé problémás fiatalok maradhatnak a rendszer részei.

Az elmúlt tíz évben folyamatosan emelkedett a családokból kiemelt gyermekek száma

2007-ben 21 ezer, 2017-ben már 23 ezrer állami gondozott volt, akiknek a korcsoportonkénti eloszlása is megváltozott: a 0-3 évesek száma majdnem megduplázódott, és ezzel párhuzamosan az utógondozásban maradók aránya drasztikusan csökkent. A gyermekeket gyakran egyszerűen a szegénység miatt emelik ki, hogy aztán a túlterhelt és tehetetlen szakemberek próbáljanak segíteni nekik egy hibákkal tarkított rendszerben.

A jó utógondozásra nagy szükség lenne, de ennyi gyermekre nem jut pénz

Ez a rendszer sosem fogja a gyerek kezét, de akkor rúg bele a legnagyobbat, amikor leginkább támogatásra lenne szüksége. A gyerekkornak nem 18 évesen van vége, az utógondozói ellátás mindennél fontosabb lenne

– fogalmazott egy gyermekotthon dolgozója

Az utóbbi években a kormány igyekezett a gyermekotthonok helyett a nevelőszülőkre helyezni a hangsúlyt, ami egy jó dolog, hiszen a gyermekek az intézeti hangulat helyett családias körülményekben élhetnek. Az otthonokra jutó állami normatívát nem emelték, így a szolgáltatók egyre kevésbé tudják már vállalni az utógondozói otthonok fenntartását.

Nem csak finanszírozási problémák vannak az utógondozással

Az utógondozás a törvény szerint annak jár, akinek havi jövedelme nem haladja meg a 85 500 forintot, vagy tanul, vagy pedig szociális bentlakásos intézménybe várja a felvételét. Az utógondozás segítségével a jogosultak 25 éves korukig élhetnek nevelőszülőjüknél, utógondozó otthonban, kisebb lakásotthonban, vagy az állam által fenntartott albérletben. De csak az kerül utógondozásba, aki kéri, vagyis pont azok a kevésbé problémás fiatalok, akik eleve jobban illeszkednek a rendszerbe.

Sokszor azt tapasztalom, hogy a nevelők inkább menekülnek. A problémás gyerekeknek fel sem ajánlják az utógondozást, és előfordul, hogy az utógondozó két nappal a gyerek tizennyolcadik születésnapja előtt bukkan fel először. Így nehéz bizalmi viszonyt kialakítani

– magyarázza egy szakember. 

Milyen lenne a hatékony utógondozás?

Elsőre meredeknek tűnik, de már akkor el kellene kezdeni dolgozni a gyerekek kigondozási tervén, amikor bekerülnek a rendszerbe. Ahogy egy szülőnek benne van a fejében, hogy egyszer el kell engednie a gyereket, és erre minden értelemben fel kell készülnie, úgy kellene tennie a szakellátásnak is

– mondja Gyurkó Szilvia gyermekvédelmi szakjogász, a Hintalovon Alapítvány vezetője.

Egy jó utógondozói rendszer olyan egyszerűnek tűnő, de annál fontosabb dolgokra is megtaníthatná a fiatalokat, hogy mint például az a TB-kártya, hogyan kell önéletrajzot írni, bankszámlát nyitni, albérletet keresni, stb. Gyurkó Szilvia elképzelései szerint ezt egy folyamat részeként lenne jó megtanítani nekik, olyan emberek között, kivel meg tudják osztani a félelmeiket, és akik fel tudják készíteni őket a felnőtt életre.