Böjte Csaba: Ha a többieknek három versszakot adnak fel, akkor a mi árva gyerekeinknek ötöt adjanak

Idén lett 25 éves a Böjte Csaba által létrehozott Dévai Szent Ferenc Alapítvány, amely működése során hatezer árva gyereket nevelt fel Erdélyben. A 168 óra ennek apropóján beszélgetett a ferences rendi szerzetessel. Böjte Csabának két két iPhone-ja van, az egyiket Magyarországon használja, a másikat pedig Erdélyben. Netezik, e-mailezik, facebookozik, és rendszeresen olvassa a kormánypárti és az ellenzéki hírportálokat egyaránt.

Így tudom kivédeni, hogy megetessenek. Szeretem továbbgondolni a dolgokat. Úgy látom, minden politikai erőnek van valami igazsága, én mindegyik megnyilatkozásban ezt keresem. Nem tetszik, ha kirugdossák a labdákat a jobb- vagy a baloldalon, közösen kéne megpróbálni gólt szerezni.

– fogalmazott a szerzetes, aki szerint történelmi léptékben nézve igenis működik a közös kapura játszás.

Az elmúlt évezredben még sosem élt olyan békében a magyar ember, mint most – és ez közös siker. A rendszerváltás óta hitéért, politikai meggyőződéséért, bármilyen vállalt identitásáért senkit nem börtönöztek be, senkit nem végeztek ki. (…) Bethlen Gábor, aki Erdély aranykorának megteremtője volt, azt mondta magáról: bár békeszerető ember vagyok, negyven csatában mintegy ötezer ember vérét ontottam ki. Ötezer emberét, érti? Hát hol vannak ettől a mi folyton perlekedő politikusaink? Templomi ministránsok!

Böjte Csaba optimizmusa lenyűgöző. Úgy véli, az ember arra született, hogy feladatokat oldjon meg, és minden feladat jobbá tesz minket.

A gyerekeknek is ezért adunk feladatokat az iskolában. Azt szoktam kérni a tanároktól, hogy ha az elkényeztetett egykéknek három versszakot adnak fel megtanulni, akkor a mi árva gyerekeinknek öt versszakot adjanak. A mi gyerekeinknek fontos hozzászokni a küzdéshez, ahhoz, hogy nekik többet kell teljesíteniük másoknál. Akit az edzésen komolyabban megdolgoztatnak, abból hamarabb lesz bajnok. A felnőttekről is azt gondolom: nem folyton nyafogniuk kellene egy-egy új feladat láttán, hanem örülniük, hogy van mit megoldani. A kihívások adják az élet sava-borsát

– vélekedik Böjte, aki a szeretet kapcsán azt mondja: nem jutalom, hanem orvosság.

Nem állítom, hogy mindenki meggyógyítható, de azt igen, hogy a szeretet minden ember lelkiállapotán sokat javít. Ha Jézus azon a nagypénteken, ott a keresztfán tudott volna valamilyen más gyógyszert is a bajainkra, mint a szeretet, nyilván megmutatta volna. A szeretet nem jutalom, hanem orvosság: nem annak kell belőle többet adni, aki megérdemli, hanem annak, aki rászorul.

A ferences rendi szerzetes nemcsak a szeretetet, hanem a gyűlöletet is jól ismeri. Édesapját ötvenhat után bezárták a kommunisták, mivel verset írt a forradalomról, majd hét és fél évre ítélték, amiből négy és felet le is ült, és szabadulása után nem sokkal meghalt.

Ötéves voltam, nem csoda, hogy az apám elvesztése gyűlöletet szült bennem. Sokáig azt éreztem, bosszút kellene állnom. Aztán ahogy nőttem föl, elgondolkoztam, kire is haragszom én. A börtönparancsnokra, a verőlegényekre, a bíróra vagy magára a kommunista rendszerre? Rájöttem, hogy valójában az emberi butaságra, a fejekben lévő sötétségre haragszom. Az emberek nem rosszak. A sötétben nekimennek a széknek, az asztalnak, megütik magukat, de ha csak egy szál gyertyát meggyújtunk, annyi fény már elég, hogy ne botorkáljanak vakon. Nem vagyok benne biztos, hogy a gyűlölet önmagában létező dolog. Talán csak a félelmeinket, a megalázottságunkat éljük meg ebben a formában. Az ember eredendően jó.

Böjte támogatja a határkerítést, pedig a menekülteket is eredendően jó embernek tartja.

Amikor az árva gyerekeket beengedjük a házainkba, egyúttal be is fogadjuk őket. Menekülteket is csak akkor engedhetünk be Európába, ha képesek vagyunk befogadni, azaz integrálni őket. És csak annyit, ahánnyal tényleg képesek vagyunk törődni-foglalkozni. Különben nagy baj lesz. Én hiszem, hogy mindenkit lehet integrálni, de azt is tudom, ez borzasztó nehéz és lassú folyamat. A kunokat is sikerült integrálnunk, de csak véres és hosszú küzdelem után. Ezért azt mondom, szükség van a kerítésre, de egy hatalmas ajtót kell rajta nyitni, hogy mindenki kopogtathasson és bejöhessen rajta, aki tényleg szükséget szenved.