Novák Katalin kiosztotta az állami kitüntetéseket
Egy nemzetnek szüksége van példaképekre – hangsúlyozta Novák Katalin köztársasági elnök augusztus 20-án Esztergomban, a Magyar Szent István Rend és a Magyar Becsületrend átadásakor. Olyan példaképekre van szükség, akikkel egy nyelvet beszélünk, akikkel közös a történetünk, akik olyanok, mint mi, mégis többek és jobbak nálunk. Akikre úgy nézhetünk fel, hogy közben bennük magunkra ismerünk – mutatott rá Novák Katalin az MTI beszámolója szerint.
Magyar Szent István Rendet vehetett át Karikó Katalin kutatóbiológus és Szilágyi Áron háromszoros olimpiai bajnok kardvívót, míg a Magyar Becsületrendet Böjte Csaba ferences rendi szerzetesnek adta át az államfő. Novák kiemelte: mindhárom díjazottnak fontos a magyarsága, a közösségért dolgoznak, munkájukat szolgálatnak is tekintik. Közös bennük az emberségük, a család fontossága, s hogy mindannyian az egy mindenkiért elv szerint élik életüket.
A köztársasági elnök Karikó Katalinról elmondta: olyan kutató, aki hitt abban, hogy ami a fejében gondolatként megszületett, még akkor is valódi, jó megoldás lesz a gyakorlatban, ha erről lebeszélik, elbátortalanítják. A nehézségekből tudott épülni, s ezt adja tovább a hozzá forduló fiatal kutatóknak is.
Szilágyi Áron vállalta, hogy személyesen támogatja, segíti a fiatal tehetségeket, amit ő maga is megkapott. Példamutató abban is, ahogy Fair Play-díjasként az ellenfeleivel bánik, amilyen tisztelettel fordul a másik felé.
Böjte Csaba azt vállalta, hogy az igazán nehéz sorban élő árva, vagy rossz körülmények között élő 2500 gyereknek, fiatalnak nyújt otthont és családot. A jóság iránti elkötelezettséggel élő az életét, tudását pedig úgy adja tovább, ahogyan az általa felnevelt gyerekek is gondoskodnak a rászorulókról – fogalmazott Novák Katalin.
Karikó Katalin: annak, aki a kutatói pályát választja, nincs szüksége hobbira
Karikó Katalint pályája során többször előfordult, hogy állásából elbocsájtották, illetve lefokozták. Úgy véli, élete során azért találkozott sok buktatóval, mert folyamatosan a megismerés vágya hajtotta, nem arra koncentrált, hogy szert tegyen az előléptetéshez vagy a kutatási támogatások elnyeréshez szükséges ismertségre.
Az elmúlt időszakban a Szegedi Tudományegyetem kutatóprofesszora több mint hetven tudományos és társadalmi elismerést kapott, 16 egyetemen avatták díszdoktorrá. Mint mondta, minden egyes díj ráirányítja a figyelmet a tudomány fontosságára, és egyben lehetőséget teremtett számára, hogy sokakhoz szóljon a természettudományos pálya szépségeiről.
Európában, de világszerte is probléma, hogy egyre kevesebben szeretnének a biológia, a fizika, a kémia területén tanulni.
Talán nem is tudják pontosan, mivel foglalkozik, hogyan dolgozik egy kutató, s nem látják a pálya szépségét: milyen érzés felfedezni valamit, vagy az elért eredményekkel hozzájárulni ahhoz, hogy az utánunk jövők oldjanak meg egy problémát” – hangsúlyozta a tudós.
Szilágyi Áron: mindig az alázatosan elvégzett munkában hittem
“Már tizenhét évesen úgy terveztem, hogy addig vívok, ameddig jólesik, ameddig szeretem ezt csinálni. Hosszú pályafutást terveztem, és az egyik legnagyobb öröm az életemben, hogy ez összejön” – nyilatkozott az MTI-nek a Vasas 33 éves klasszisa, aki 17 esztendősen lett először felnőtt világbajnok.
Szilágyi Áron többször került címlapokra példaértékű sportszerű cselekedetével, nyilatkozatával. “Engem ilyennek neveltek. A szüleimtől és a családomtól olyan értékrendet kaptam, amibe nem fér bele a csalás vagy a trükkökkel, hamisan megszerzett győzelem. Gyerekkoromban sokat társasjátékoztunk otthon, és engem már akkor is nagyon dühített, ha valaki nem a szabályoknak megfelelően játszott.”
Én nem tudtam soha elképzelni, hogy úgy nyerek, hogy közben nem tartom be a szabályokat
– árulta el. Szilágyi Áron kiemelte, hogy számára nagyon fontos Magyarország képviselete.
“Én minden nemzetközi versenyemen a címeres mezt húzom magamra és Magyarországot képviselem. Nagyon jó azt megélni, hogy a világban bárhova utazunk, a magyar kardvívókat ismerik, tudják, hogy hagyományosan eredményes csapat a miénk, olyan elődökkel, mint Fuchs Jenő vagy Gerevich Aladár, Kárpáti Rudolf. Mi ezt az örökséget igyekszünk szépen gondozni, és vinni tovább, amit ránk hagytak az elődök. Én ezt át is érzem, nagyon nemes feladat” – mondta.
Böjte Csaba: a legkisebb sodródó élet is érték a magyar népnek
Böjte Csaba kiemelte: a kapott elismerés azt mondja neki, hogy a legelesettebb gyerekek is értékesek a magyar nemzet számára, hiszen a magyar állam azt értékeli, hogy ő ezekhez a gyerekekhez hajolt le. Hozzátette: a díj nemcsak őt, hanem mindannyiunkat bátorít, hogy “merjünk bekopogtatni a falu végi otthonokba és megszólítani az ott élő gyerekeket, merjünk életközösséget vállalni velük”, bízva abban, hogy hasznos tagjaivá válnak a társadalomnak.
Isten nem azt mondta, hogy készüljünk a világ végére, hanem hogy imádkozzunk, hogy jöjjön el az ő országa
– tette hozzá.
A terveiről szólva Böjte Csaba elmondta, “nagyapai üzemmódra szeretne váltani”. Ő és munkatársai közel hatezer gyereket neveltek fel, közel “ezer unoka is van már” és nem nagyon akarnak új gyereket befogadni, inkább a kirepülteket szeretnék utógondozni. Abban szeretném segíteni az alapítvány otthonaiban felnőtt gyerekeket, hogy családot alapítsanak, akiknek pedig már van, azok ne sodródjanak el a feleségük, férjük mellől és szépen tudják nevelni a gyerekeiket – mondta.
A ferences szerzetes köszönetet mondott a kollégáinak is, akik az elmúlt 30 évben akár hetekig, hónapokig önkéntesként, akár évekig, évtizedekig munkatársakként dolgoztak az alapítvány otthonaiban. Szeretné – jegyezte meg, ha le lehetne “nyírogatni” a díj szélét, és mindegyiküknek adni belőle egy darabot.
Kiemelt kép: MTI/Bruzák Noémi
