Bárhogy is dönt az MTA elnöksége, az akadémiának közel 200 év után vége van

“Lehet, hogy nem is megérteni nehéz, mit akar pontosan a kormány a Magyar Tudományos Akadémiával (MTA), hanem elfogadni” – kezdi hosszas cikkét a 444 arról, mi is fog történni az 1825-ben Széchenyi István által alapított MTA-val, amennyiben végrehajtják a Palkovics-programot. Ebben átalakításról van szó, de gyakorlatilag szétvernék az 5000 főt foglalkoztató akadémiai kutatóhálózatot, amely a hazai tudományos élet legjelentősebb szereplője.

A folyamat már tavaly nyáron elindult, de az, hogy nem reformról van szó, csak két hónappal ezelőtt derült ki. 

A hazai kutatási, fejlesztési és innovációs (KFI) rendszer finanszírozási és intézmény-rendszerének az átalakítása

– így hangzik a kormány hivatalos célja, vagyis a Palkovics-program neve, amelynek ügyében az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) jár el. A helyzet súlyosságát jól mutatja, hogy már régen nemcsak a kormánykritikus, hanem jobboldali, konzervatív kutatók is támadják a programot. A kutatási-fejlesztési szektorra egyébként ráférne az átalakítás, de hozzá kell tenni, hogy az MTA kutatóhálózatának eredményessége eléri, vagy enyhén meghaladja az uniós átlagot. 

Hetven százalékkal csökkentették a támogatást

A kormány elvont az MTA 2019-es évi 40 milliárdos költségvetéséből 28 milliárdos állami forrást, majd ezt az összeget a Tématerületi Kiválósági Programba csatornázta, amelyre bárki pályázhat a tudományos szektorból. De míg az MTA kutatóhálózatának a léte függ ezektől a pályázatoktól – csak az intézmény rezsije és a bérek 20 milliárd forintot tesznek ki – a többi szereplő számára plusz pénzt jelenthet a program. Megjegyzendő, hogy mindeközben konkurens kormányközeli intézmények kapnak támogatásokat rendesen: a Nemzeti Közszolgálati Egyetem kutatócsoportja például nemrég jutott hozzá 6,3 milliárd forinthoz.

Az MTA készségesen tárgyalt volna, és tavaly decemberben még úgy volt, hogy létrejön egy szakértői audit az intézet és a kormány közös felügyeletében, amiből végül az utóbbi szereplő kihátrált. Januárban Akadémiai Dolgozók Fóruma (ADF) néven civil kezdeményezést alakítottak a kutatóintézetek munkatársai.

Oroszországot idézi a Palkovics-program modellje

Az ADF elemezte a Palkovics-tervet, amelyben többek között az alábbiakat kifogásolták:

• Mivel a pályázat lebonyolítása minisztériumi hatáskörbe kerül, megszűnik a tudományos kutatás autonómiája a politikai hatalommal szemben. Ilyen rendszer egyedül Oroszországban működik, a nemzetközi mérések szerint nem túl fényesen. 
• Hiába pályáznának, mindenképpen jelentősen kisebb lenne a költségvetés a korábbinál. 
• A pályázat szakmai szempontból elég komolytalan, erre jó példa a következő: 3000 karakter, vagyis alig másfél oldal áll a rendelkezésére az intézeteknek arra, hogy összefoglalják a többéves, akár száz főt érintő kutatási tervüket.

Az MTA elnöksége kedden dönt arról, hogy hajlandóak-e alávetni magukat a kormány által diktált szabályoknak, vagy tovább tiltakoznak. Eközben az akadémiai dolgozói élőláncot vontak az MTA épülete köré. Aennyiben úgy döntenek, folytatják az ellenállást, több ezer ember megélhetését kockáztatják. Ráadásul az elmúlt évtizedek munkája is kárba vész: kutatások megszakadnak, folyóiratok megszűnnek, elsorvadnak a nemzetközi kapcsolatok. Ha engednek, azzal viszont legitimálják az új rendszert, innentől kezdve a pályázati program szerint kell működniük, és a forráskivonás miatt elég kevesebb embernek felmondani.

Valójában bármilyen döntés születik, ha a kormányzat nem vonul vissza, az MTA-nak – legalábbis a mai formájában – lőttek, és ugyanígy lőttek több ezer kutató munkájának, pályafutásának, hogy a járulékos veszteségek megtippelésébe bele se bocsátkozzunk

– vélekedik a portál.