Az emberek néhány száz éve még úgy jártak, mint a balerinák
Manapság az ember először a sarkát teszi le járás közben, és nehéz másként elképzelni ezt a természetesnek ható folyamatot. Pedig mindez nem volt így, csak az 1500-as évek óta terjedt el – hívja fel a figyelmet az Index cikke. Előtte a tipikus járás olyan volt, ahogyan ma a balerinák lépkednek: a lábujjak, vagy a mögötte levő rész, a talppárna érte először a talajt, utána a talp többi része, és csak a mozdulat végén a sarok – írják.
Hol voltak még a menő olasz cipők
A lábujjhegyen járás mögött a cipőnek nehezen nevezhető lábbelik és az utak hiánya áll, hiszen így könnyebben érzékelni lehetett, ha nem éppen talp alá való dologgal találkoztunk. „A kora középkori módszer könnyebb lépteket eredményez, és megadja az esélyt, hogy ha érezzük, hogy éppen rálépnénk valamire, amire nem kéne, akkor gyorsan visszakapjuk a lábunkat, mielőtt az egész testsúlyunkkal ránehezednénk. Cserébe jobban megdolgoztatja az izmokat, így feltételezhetjük, hogy a középkorban olyan kigyúrt vádlija volt mindenkinek, mintha a világ egy óriási edzőterem lenne, ahol sose hagyják ki a lábnapot” – áll a cikkben.
A jobb cipőtalpak és utak ugyanakkor teret adtak az emberi lustaságnak, így a kevesebb izommunkát igénylő „sarok előre” módszerre álltunk át. Ugyanakkor az új technika sokkal nagyobb terheket ró a térdekre, így a jobb lábbelik megnyitották az utat egy újabb civilizációs nyavalya előtt.
