Ákos az Arénában kiáll a tömeg elé, de a szülői értekezleten inkább inkább csendben meghúzódik

Ötven éves lett idén Ákos, amit decemberben két hatalmas koncerttel is ünnepel az Arénéban. Emellett könyvet ír, előadóesteket tart, lemezt vesz fel és persze kisebb koncertjei vannak – nem unatkozik, az biztos.

„Munkával ünnepelünk, ez afféle kreatív menekülés is a kerek évfordulók elől. Félszáz évesen már komoly ember kéne legyek, de nem érzem magam ennyinek. A munka viszont komoly, ezért lehet mentsvár is” – mondta a Blikknek adott interjújában.

A MüPában is koncertet adott a születésnapjakor, de volt, ami ennél nagyobb ajándék volt számára:

„Szép volt a MüPában fellépni, de igazán az hatott meg, amikor a gyerekeim felköszöntöttek.”

Négy gyereke van, Márton (19), Anna (16), Kata (13) és Júlia (8), szülei neki is rendkívül fontos szerepel töltöttek be az életében:

„Nekik köszönhetem, hogy mostanra az én életemben is a család jelenti az állandóságot. Ennek kiterjesztett formája lenne a nemzet és a haza, ahová hazaérni jó.”

Felesége most az, aki összetartja a családot.

„Amíg apa koncertezik, lemezt vesz fel, komponál, interjút ad és a többi haszontalan dologgal foglalkozik, anya egyedül tartja a családi frontot. Ez kemény szakma. Iskolába és különórákra is ő hordja a lányokat, nem hiányzik egyetlen szülői értekezletről sem. Nélküle nem tudnám így tenni a dolgomat, az biztos.”

Ha nagy ritkán ő megy a gyerekek szülőijére, akkor is inkább csendben figyel:

„A „híres apuka” jobb, ha csendben marad. Ha nagy ritkán én megyek szülőire, részletesen lejegyzek mindent, hogy aztán be tudjak számolni otthon mindenről, ami fontos. A hétköznapi szülői teendőkre olyan ritkán van módom, hogy annak is örülök, amikor el tudok menni Anna lányomért a végállomásig, ha estére lehűl a levegő, és a következő buszra még húsz percet kellene várnia.”

Harminc éve van színpadon, először a Bonanza Banzai együttessel, majd szólóban, sikere töretlen. Hogy miért? Ákos szerint ez az oka:

„A közönség szeretetét nem kell és nem is lehet magyarázni. Kellett a sikerhez sok olyan döntés is, ami pillanatnyilag észszerűtlennek látszott, de megnyitotta a lehetőséget a hosszú távú siker előtt. Kisebbfajta csodának élem meg, hogy harminc éve színpadon lehetek.”