Akik visszajöttek onnan, ahonnan nincs visszaút - a thaiföldi gyerekek hihetetlen megmenekülése
A valóság újból egy olyan forgatókönyvvel állt elő, amit a legnagyobb hollywoodi producerek azonnal a kukába hajítottak volna, hiszen annyira lehetetlenül indult el az egész történet a barlangban rekedt gyerekkel, hogy ha nem az élet írja, senki sem hitte volna el.
Egy sztori, amit a kilencedik napon ismert meg igazán a világ
Az első híradások július elsejével járták be a világsajtót, amikor nemzetközi összefogással kezdték el keresni azt a 12 thai srácot és edzőjüket, akik akkor már több mint egy hete be voltak szorulva az egyébként népszerű helynek számító thaiföldi Tham Luang Nang Non barlangrendszerének egyik járatába.
Pedig egy egyszerű kirándulásnak indult az egész a föld alá június 23-án, csakhogy edzőjük nem vette figyelembe a heves esőzést, így a mindent elárasztó víz foglyaivá váltak, és többé már nem tudtak szabadulni. A helyi hatóságok azonnal a keresésükre indultak, miután megtalálták biciklijeiket és focicuccaikat a bejárat előtt. A víz kiszivattyúzásával kezdtek, és ezek után vált minden reménytelibbé, hiszen több kéz és lábnyomra bukkantak a kutatás kezdeti szakaszában is.
Amikor összefognak a nemzetek, nincs lehetetlen
A helyi egységekhez szinte azonnal nemzetközi szakemberek is csatlakoztak, így Amerika mellett Kína, Ausztrália és Nagy-Britannia legjobb barlangi mentői sorakoztak fel.
Aztán július másodikán megtörtént a csoda: két, a szabadidejében barlangi búvárkodásnak hódoló (egyébként abban szakmai körökben rendkívül elismertnek számító) brit, Rick Stanton (tűzoltó) és John Volanthen (programozó) rábukkant a gyerekekre és edzőjükre, akiket ugyan megviseltek a fejlemények, de a körülményekhez képest épek és egészségesek voltak még oly sok nap után is.
Bár a velük együtt ott lévő nevelőjüknek, Ekapol Chanthawong volt köszönhető, hogy ilyen helyzetbe került a 11-12 évesekből álló focicsapat, ő mindent megtett a fiúkért. Nem hagyta, hogy az előttük lévő esővízből igyanak (mint utólag kiderült, ez baktériumokkal szennyezett volt) hanem inkább a falakon lecsöpögő barlangvizet fogták fel, és itták. Továbbá neki köszönhetően osztották be a náluk lévő élelmiszert, így kitartva az utolsó pillanatig. A lelkierőhöz pedig óriási segítséget nyújtott, hogy rendszeresen végeztek meditációkat, ezzel is támogatva egymást a bajban.
Még hátra volt a neheze – a tényleges mentés
A megtalálás okozta kezdeti örömöt hamar beárnyékolta az, hogy kiderült, a mentőakció koránt sem lesz egyszerű. A bejárat eleve 4 kilométerrel arrébb volt, és a zavaros vízben való előbbre jutást az is nehezítette, hogy csak oxigénpalackokkal, úszva lehetett haladni. A veszélyre még az is emlékeztetett, hogy alig két nappal előtte meghalt egy thai búvár, miközben levegős palackokat helyezett el az egyik járatban.
Végül a vasárnap megkezdett akció során először a leggyengébbekkel kezdtek (egy ausztrál orvos vizsgálta meg őket akkor), miután három csoportra lettek osztva. Szerencséjükre a mentés során csak 1,7 kilométert kellett úszniuk a vízben, a többit gyalog tették meg.
Minden gyerek két búvár között úszott, akiket vezetőkötél segített végig. Az első vitte a levegőkészlet palackját, míg a hátsó ügyelt a srácra. Ezenkívül amerre haladtak, több helyen is kúszniuk kellett, olyan szűkek voltak a járatok.
Miután vasárnap kijutott az első négy fiú, pihenő következett, hétfőn folytatták a mentést újabb négyessel. Ekkor már a megszerzett rutin miatt gyorsabban haladtak, hamarabb végeztek.
Végezetül kedden kihozták az utolsó négy gyereket és az edzőt is. Ekkor lélegezhetett végre fel az egész világ, véget ért a több mint két hétre nyúlt rémálom.
A barlang után – vissza az életbe
A fiúkat azonnal egészségügyi vizsgálatnak vetették alá még a helyszínen, hogy aztán mentőautóval, helikopterrel egy több kilométerre lévő kórházba szállítsák őket. Mindegyikük napszemüveget kapott, hiszen a szemük a sötétségben teljesen elszokott a napfénytől.
Bár a srácok tradicionális thai ételt, chilis, bazsalikomos húst kértek enni, gyomrukat kímélve csak energiagéleket ehettek eddig. Szüleikkel közvetlenül nem találkozhattak még, mivel gyakorlatilag karanténban vannak a kórházban is, így csak üvegen keresztül érintkezhettek.
Egészségüket elsősorban a barlangi denevérek által terjesztett betegségek miatt féltik az orvosok, ezért veszettség elleni oltást is kaptak, amellett, hogy folyamatosan vizsgálják őket. Ha semmiféle gyulladást nem mutatnak ki az elvégzett tesztek, akkor találkozhatnak családtagjaikkal, egyenlőre csak védőruhában és kétméteres távolságot tartva.
A hős búvár, aki az életét adta
Nem feledkezhetünk meg Szamarn Punanról, a thaiföldi haditengerészet elit alakulatának egykori tagjáról, aki önkéntesként vett részt a mentőmunkálatokban. Július ötödikén, csütörtök este oxigénpalackokat helyezett el a barlangban az útvonalon, amelyen keresztül a bent rekedt csoportot kimenekíteni készültek. A férfi eljuttatta a palackokat a kijelölt helyre, majd a visszafelé vezető úton eszméletét vesztette. Megpróbálták újraéleszteni, de a kísérletek nem jártak sikerrel, így a barlangban lelte halálát, életét áldozva a gyerekekért.
