Ahogy véget érnek a nyár lazább napjai, sokaknál szinte egyik pillanatról a másikra megjelenik a késztetés, hogy rendet tegyenek maguk körül. Hirtelen zavaróvá válik a zsúfolt szekrény, kipakolásért kiált a kacatos fiók, és azok az otthoni feladatok is előkerülnek, amelyeket egész nyáron sikerült halogatni.
Mindezek mögött nem pusztán az ősz hangulata áll a háttérben – írja a Realsimple.com.
Ezért érezzük szeptemberben úgy, hogy ideje rendet tenni
Bizonyos időpontok természetes választóvonalat jelentenek az életünkben, és arra ösztönöznek, hogy változtassunk valamin. Szeptember különösen erős ilyen szempontból: véget ér a nyár, változnak a nappalok, és visszatérnek a kötöttebb hétköznapok.
Ehhez társul az iskolakezdés évtizedeken át rögzült élménye is. Gyerekként az ősz új tanárokat, új órarendet, új füzeteket, ruhákat és sokszor új közösséget jelentett. Még ha rég nem járunk is iskolába, az agyunkban megmaradhat az összekapcsolás: szeptemberben valami új kezdődik.

Katy Milkmannek, Hengchen Dainak és Jason Riisnek a Management Science folyóiratban megjelent kutatása szerint az emberek személyes céljaik felé irányuló motivációja megnőhet az olyan időbeli mérföldköveknél, mint egy új hét, hónap, év, szemeszter, születésnap vagy ünnep.
A szakemberek szerint ezek az időpontok gondolatban elválaszthatják egymástól életünk egyes szakaszait. Segíthetnek abban, hogy korábbi hibáinkat egy lezárt időszakhoz kössük, miközben nagyobb perspektívából nézünk rá arra, hol tartunk és min szeretnénk változtatni.
Ez lehet az oka annak is, hogy szeptemberben egyszer csak feltűnik, mennyire zsúfolt a konyhaszekrény, hány fölösleges holmi gyűlt össze a gardróbban, vagy mennyi apró háztartási feladat maradt el a nyáron.
A rendrakás mögött több is lehet, mint a tisztaság iránti vágy
Neda Gould klinikai pszichológus, a Johns Hopkins Mindfulness Program igazgatója úgy látja, az emberek könnyen túl nagy változtatásokat várnak maguktól egy-egy újrakezdési időszakban. Gould ezért azt javasolja, hogy a teljes átalakulás helyett kisebb, megvalósítható lépésekben gondolkodjunk.
Susan Albers, a Cleveland Clinic pszichológusa arra is felhívja a figyelmet, hogy környezetünk észrevétlenül befolyásolhatja a döntéseinket. Egy tárgy elhelyezése, láthatósága vagy könnyű hozzáférhetősége is hatással lehet arra, milyen választást hozunk.
Könnyű átesni a ló túloldalára
A szeptemberi lendületnek azonban van csapdája is. Amikor erős az újrakezdés érzése, mindent egyszerre, tökéletesen akarunk letudni. Susan Albers a Real Simple cikkében ezt „zebragondolkodásnak” nevezi: olyan fekete-fehér szemléletnek, amelyben már nem egyszerűen egy fiókot vagy szekrényt akarunk rendbe tenni, hanem hibátlan otthont és teljesen új napi rutint szeretnénk.
Az ilyen tervek könnyen túl nagyra nőhetnek. Ha egyetlen hétvégére tervezzük be a gardrób teljes átválogatását, a konyha újraszervezését, a kamra kipakolását és az összes halogatott házimunkát, könnyen az lehet a vége, hogy hozzá sem kezdünk.
A házimunkát is könnyebb lehet meglévő rutinhoz kötni
Így inkább kisebb új szokást kapcsoljunk olyan tevékenységhez, amelyet már eleve rendszeresen végzünk: a módszer a háztartásban is könnyen használható. Kávéfőzés közben rendbe tehetünk egy kisebb felületet, vacsora után rögtön letörölhetjük a pultot, vagy egy kedvelt podcastot fenntarthatunk olyan házimunkákra, amelyeket egyébként hajlamosak vagyunk halogatni.
A lényeg, hogy a rendrakás ne egyetlen hatalmas projekt legyen, hanem kisebb feladatokként fokozatosan épüljön be a mindennapokba.

