A pszichológia szerint azok, akik segítenek a pincéreknek leszedni az asztalt, nemcsak kedvesek: nagyobb a szociális érzékenységük, mint másoké
Az étkezés végén összeszeded a tányérokat, egy helyre teszed az evőeszközöket, vagy arrébb rakod a használt szalvétákat az étteremben, hogy a pincérnek könnyebb legyen leszednie az asztalt? Elsőre egyszerű udvariasságnak tűnhet, a szociálpszichológiai megközelítés szerint azonban ennél többről is árulkodhat.
Az ilyen viselkedés mögött aktív empátia, a környezet fokozottabb megfigyelése és nagyobb társas tudatosság is állhat. Aki segíteni próbál, nem pusztán a kiszolgálás részeként tekint a pincérre, hanem érzékeli azt is, hogy egy másik ember fizikai és szellemi munkájáról van szó.
Nem csak udvariasság, ha segítesz a pincérnek
A szociálpszichológia az ilyen hétköznapi gesztusokat több képességgel is kapcsolatba hozza. Ilyen lehet az aktív empátia, a másik ember helyzetének felismerése, illetve annak érzékelése, hogy az adott szituációban mivel könnyíthetjük meg valaki munkáját.
A lényeg éppen az, hogy az embernek senki nem mondja, hogy rendezze össze az asztalt.
Saját maga veszi észre a helyzetet, felismeri a másik fél erőfeszítését, majd ennek megfelelően cselekszik. Ez már túlmutathat a gyerekkorban megtanult illemszabályokon. A gesztus azt jelezheti, hogy valaki figyeli a környezetét, észreveszi mások terhelését, és akkor is hajlandó segíteni, amikor ebből semmilyen közvetlen előnye nem származik.
Az aktív empátia nem áll meg a felismerésnél
Fontos különbséget tenni aközött, ha valaki csupán észreveszi a másik nehézségét, vagy ha tesz is azért, hogy valamennyit segítsen rajta.
Ha például valaki arra gondol, hogy a pincérek munkája fárasztó lehet, az önmagában még nem feltétlenül vezet cselekvéshez. Ha azonban ennek hatására rendezi el úgy az asztalt, hogy egyszerűbb legyen leszedni, már konkrét gesztussá alakítja a felismerést.
Az ilyen viselkedéshez gyakran társítják azt is, hogy az illető könnyebben észreveszi mások ki nem mondott igényeit, szívesebben működik együtt közösségi helyzetekben, érzékenyebb mások erőfeszítéseire, és kevésbé hajlamos merev alá-fölérendeltségi viszonyként kezelni a szolgáltatási helyzeteket.
Az is számít, hogyan tekintünk a kiszolgáló személyzetre
A viselkedés egy másik érdekes oldala az, hogyan viszonyul valaki ahhoz, aki éppen kiszolgálja. Aki megpróbál segíteni a pincérnek, az nem feltétlenül indul ki abból, hogy vendégként automatikusan fölérendelt helyzetben van azért, mert fizet a szolgáltatásért. Inkább azt érzékeli, hogy az éttermi kiszolgálás mögött emberek munkája áll, amely ugyanúgy figyelmet és tiszteletet érdemel.
Ez a fajta szemlélet gyakrabban jelenhet meg azoknál, akik maguk is dolgoztak már vendéglátásban vagy más szolgáltatói területen, de személyes tapasztalat nélkül is kialakulhat, egyszerűen mások munkájának megfigyeléséből.
A jó szándék néha inkább megnehezíti a pincér dolgát
Van azonban egy fontos bökkenő: nem minden segítség valódi segítség. A vendéglátásban dolgozók tapasztalatai szerint előfordulhat, hogy a vendég jó szándékkal ugyan, de éppen bonyolultabbá teszi az asztal leszedését.
Ilyen lehet például, ha ételmaradékos tányérokat pakol egymásra, amitől minden tányér alja összekoszolódik, vagy instabil tornyot épít a poharakból.
Az sem feltétlenül praktikus, ha a használt szalvétákat az evőeszközök köré hajtogatjuk, vagy mindent olyan sorrendben rendezünk át, amely teljesen eltér attól, ahogyan a pincér egyébként összeszedné az asztalt.
Így segíthetsz anélkül, hogy pluszmunkát okoznál
A legegyszerűbb megoldás általában az, ha nem próbáljuk túlszervezni a dolgot. A tányérokat és a poharakat érdemes külön hagyni, az evőeszközöket egy helyre tenni, a szalvétákat pedig úgy elhelyezni, hogy ne takarják el a többi leszedendő tárgyat. Még jobb, ha figyeljük, hogyan dolgozik az adott pincér, és ehhez igazodunk. Nem az a lényeg, hogy hibátlan technikával pakoljuk össze az asztalt, hanem hogy valóban megkönnyítsük, ne pedig akaratlanul is megnehezítsük a munkáját.
Egy apró gesztus sokat elárulhat
A pszichológia éppen azért foglalkozik előszeretettel a jelentéktelennek tűnő hétköznapi helyzetekkel, mert ezekben gyakran ösztönösebben viselkedünk.
A pincér segítése nem kötelező illemszabály, és általában senki nem is várja el a vendégtől.
Éppen ezért lehet érdekes, ha valaki magától megteszi. Arra utalhat, hogy olyan helyzetekben is figyel másokra, amikor ezért nem jár külön elismerés.
Iratkozz fel a hírlevelünkre, hogy ne maradj le a legérdekesebb cikkekről!
Ajánljuk még:
Visszafelé sült el a Kinából érkező csomagokra kivetett 3...
Felejtsd el az ablakmosást: az Aldi 1777 forintos eszköze új...
Boltzár jön a négynapos hétvégén: így változik a Lidl, Aldi,...
Leáldozott a napernyőknek: az új trendet egyre többen...
Ennyi nyugdíj járhat 40 év átlagbéres munka után 2026-ban
