Gyermekként az iráni környezetvédelmi újságíró, Maryam sok időt töltött a Kaszpi-tenger partján. Szülővárosában, Rudsarban láthatta, hogy a tenger hol előrébb nyomult, hol visszahúzódott. Az 1990-es években még az is előfordult, hogy az iráni partvidék egyes részeit elöntötte a víz, és rokonai házát is megrongálták az áradások.
Évekkel később azonban, amikor Maryam hosszabb távollét után visszatért a szülőföldjére, egészen más látvány fogadta.
„Egyre beljebb gázoltam a vízbe, de csak a térdemig ért. Valaki számára, aki ennél a tengernél nőtt fel, ez ijesztő volt”
– idézte fel Maryam a Deutsche Welle (DW) riportjában.
Gyorsan zsugorodik a Kaszpi-tenger
A világ legnagyobb tavának partján Irán, Oroszország, Azerbajdzsán, Türkmenisztán és Kazahsztán osztozik. Bár a neve tenger, valójában teljesen zárt víztömeg, ami különösen érzékenyen reagál a vízhozam és a párolgás változásaira.
A Kaszpi-tenger enyhén sós vizének szintje korábban is ingadozott, de az 1990-es évek óta tartós csökkenés figyelhető meg. A tudósok szerint kevés az esély arra, hogy ez a folyamat magától megforduljon.
Egyes előrejelzések még ennél is súlyosabb jövőt vetítenek előre: bizonyos modellek szerint a Kaszpi-tenger vízszintje ebben az évszázadban akár 21 méterrel is alacsonyabb lehet.
Simon Goodman, az észak-angliai Leedsi Egyetem evolúcióbiológusa egy példával érzékeltette, hogy mit jelentene ez a gyakorlatban.
Hogy az arányokat szemléltessük: ha a vízszint 18 méterrel esik, az több lenne, mint egy hatemeletes épület magassága
– mondta Goodman. Szerinte egy ekkora visszaesés súlyos következményekkel járna az ökoszisztémákra, az emberi egészségre, a jóllétre és a gazdasági tevékenységre nézve is – írja a DW.

Miért csökken a Kaszpi-tenger vízszintje?
A vízszint csökkenésének több oka van. A Kaszpi-tengerbe ugyan több folyó is ömlik, az édesvíz körülbelül 80 százaléka észak felől, az oroszországi Volgán keresztül érkezik.
Ez azért kulcsfontosságú, mert a Volga vízhozamát évtizedek óta befolyásolják a gátak, az öntözőrendszerek és a vízgazdálkodás különböző formái. Különösen a folyó mentén végzett emberi beavatkozások határozzák meg, mennyi víz jut végül a Kaszpi-tengerbe.
Goodman szerint a következő évtizedekben a helyzet még összetettebbé válhat.
„Az évszázad hátralévő részére vonatkozó előrejelzések abból indulnak ki, hogy a folytatódó csökkenést még erősebben fogja befolyásolni a klímaváltozás” – fogalmaz.
A fosszilis energiahordozók, vagyis az olaj, a gáz és a szén égetése miatt emelkedik a globális hőmérséklet. Ez a Kaszpi-tengernél is fokozza a vízfelszín párolgását. Közben a csapadékmennyiség és a Volga-medencébe érkező víz mennyisége is csökkenhet, így a tenger több vizet veszít, mint amennyi utánpótlást kap.
Kikötők, halászfalvak és élőhelyek kerülnek veszélybe
A vízszintcsökkenés nemcsak távoli környezeti probléma, hanem már most is gyakorlati következményekkel jár. Goodman szerint a hatások az egész Kaszpi-tengert érinteni fogják, de a gondok különösen az északi, Oroszországgal és Kazahsztánnal határos sekély térségekben látványosak.
A Kaszpi-tenger körül sok kikötőt jelentős mértékben ki kell kotorni, hogy hajózhatók maradjanak
– magyarázta az evolúcióbiológus.
A szakértő szerint ez a probléma a következő öt-tíz évben tovább súlyosbodhat. Ha a víz visszahúzódik, a kikötők, hajózási útvonalak és part menti gazdasági központok fenntartása egyre költségesebbé válhat.
A halászatból élő közösségek szintén nehéz helyzetbe kerülnek. A Kaszpi-tenger sekély északi részén a halászat egyre kevésbé lehet jövedelmező. Ha a vízszint akár tíz métert is csökkenne, az északi medence nagy része kiszáradhatna. Ez azt jelentené, hogy a tenger felszínének csaknem egyharmada eltűnne.
A változás egyes helyeken már most is látható. A tenger északkeleti részén korábban tavasszal fókák tízezrei gyűltek össze vedlés idején. Ma ezeknek a területeknek egy része már szárazföld.
Ahogy egy tavalyi kutatásban olvasható: a Kaszpi-tenger az egyre veszélyeztetettebb kaszpi fóka, valamint hat tokhalfaj élőhelye, emellett több száz olyan hal- és gerinctelen fajnak ad otthont, amelyek máshol nem fordulnak elő.
A tanulmány szerint a csökkenő vízszint jelentősen beszűkítheti a kaszpi fókák szaporodóhelyeit, és eltűnhetnek azok a part menti lagúnák, nádasok is, amik különböző halfajok ívása és a vándormadarak számára is kulcsfontosságúak.
Ugyanaz történhet, mint az Aral-tónál?
A tudósok egyik legnagyobb aggodalma, hogy a Kaszpi-tenger hosszabb távon az Aral-tó sorsára juthat. Goodman szerint már most vannak erre utaló jelek.
Az Aral-tó mintegy ezer kilométerrel keletebbre, Kazahsztán és Üzbegisztán között fekszik. Egykor a világ egyik legnagyobb tava volt, mára nagyrészt kiszáradt.
A következmények súlyosak voltak: települések és halászközösségek megélhetése omlott össze, ökoszisztémák pusztultak el, a kiszáradt tómederből felszálló por pedig egészségkárosító porviharokat okozott.
Öt országnak kellene összehangoltan lépnie
A Kaszpi-tenger jövője azért is bonyolult kérdés, mert – ahogy már említettük – öt ország osztozik a partvidékén.
Goodman szerint úgy tűnik, a kormányok már az együttműködési keretek kialakításának kezdeti szakaszában járnak, de ez még korai fázis.
A hosszú távú alkalmazkodáshoz fenntartható kutatási és stratégiai beruházásokra lenne szükség. Ezeknek egyszerre kellene figyelembe venniük a természetvédelmi, gazdasági, társadalmi és egészségügyi szempontokat. Mindezt pedig a lehető leghamarabb, mert az idő kulcsfontosságú – figyelmeztetett.

