Varga Viktor temetésen kezdte
Kevesen tudják, hogy operaénekesnek is tanult, aztán a jazz felé fordult, de ha nem zenél, akkor fest vagy szobrászkodik, pihenésként pedig meditál. „Nincs üres perc az életemben, sosem unatkozom” – meséli Viktor, aki 3 éves korában határozta el, hogy zenész lesz.
Zenei oviban kezdtem, gyerekkoromban még temetéseken is énekeltem
– emlékszik vissza a művész, bár mint elmondta, nem ez a legkellemesebb élmény a gyerekkorából.
„Édesapám azt szerette volna, ha operaénekes leszek, de nekem egy sokkal szabadabb műfaj kellett” – mondja Viktor, aki az operát jazz szakra cserélte, mostanában az ünnepi készülődést pedig a próbákkal teszi teljessé. „A tavaly nagy sikert arató Álomutazó mesemusicalt újítjuk éppen fel, amiben idén eggyel több dalt kaptunk Gigivel.”
A sztárpáros a darabban egy-egy Reklámarcot alakít, akik egyrészt az alvást és álmodást kiiktató „agyturbót” és az főzés nyűgjeit megszüntető „szintidrazsét” reklámozzák – utóbbit néha még Viktor is használná.
„Néha azt gondolom, jó lenne, ha ilyen találmányok már most léteznének. Aktív életet élek, és nem mindig jut időm a főzésre. Viszont az is biztos, hogy néha szükség van megállásra, alvásra, pihenésre vagy éppen a gondolatok lecsillapítására, az elme megtisztítására, amit én meditációval érek el” – mondja Viktor, s már indul is vissza az Álomutazó próbájára, hogy december 22-23-27-28-án újra több tízezer nézőnek nyújtsanak felejthetetlen élményt.
