Oszter Sándor majdnem életét adta egy színpadi darabért

Oszter Sándor sokszor került már életveszélyes helyzetbe, amelyek közül a legszürreálisabb egy színpadi akasztás volt. Kollégái is csak percekkel később tudták meg, hogy a kötélen lógó művész az életéért küzdött. Bár az eset több évtizede történt, a népszerű színész mégsem tudja felejteni – emlékeiről a Borsnak mesélt.

A szóban forgó darab a Hantjával ez takar című mű volt, melyet 1984. július 19-én mutattak be a színész főszereplésével.

„A Kőszegi Várszínházban állították színpadra Nemeskürty István a Hantjával ez takar című drámáját, amelyben kis híján meghaltam – kezdte a Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész. – A darabban Kiss János altábornagyot játszottam, akit a mű végén – ahogyan anno a világháborúban is végezte –, annak rendje és módja szerint felakasztottak. Amikor a fináléhoz ért a színdarab, jött az akasztás. A hóhérkötél rendesen meg volt hurkolva, a bitófa is stabil volt, pont úgy, ahogy egy valós kivégzés során. Ekkor még azonban nem is sejtettem, hogy néhány másodperccel később, tényleg az életemért fogok küzdeni, nyakamban a kötéllel. A felállás szerint ugyanis egy hokedlin álltam, hiszen az előttem táncoló, ugráló színészektől úgysem látszódott a sámli. Csakhogy az egyik szereplő a nagy mulatozás közben véletlenül kirúgta alólam a széket, én pedig ott lógtam felakasztva, míg a körtánc be nem fejeződött, és véget nem ért a finálé. Nem tudom, mennyi ideig lóghattam, de néhány percig biztosan, hiszen a színészek egy komplett dalt táncoltak végig, míg én levegőért kapkodva az életemért küzdöttem. Bátran mondhatom, életem leghitelesebb alakítása volt.”

Elmondása szerint csak az mentette meg a fulladástól, hogy az egyik ujját beakasztotta a hurokba. Kollégáinak a darab után mondhatni le kellett műteniük a kötélről.

„Pánik tört ki a végén, emlékszem, a díszletesektől, a színészeken át egészen a takarítókig mindenki szaladt hozzám, hogy valahogy levakarjanak a kötélről. A közönség persze mit sem észlelt a történtekből, a fényeket ugyanis addigra már lekapcsolták, így teljes sötétség volt a színpadon” – mesélte Oszter Sándor, majd hozzátette, nem elég, hogy majdnem megfulladt, de hazafelé végig sántított is, mivel Kiss János altábornagyként az egész előadás alatt húznia kellett a lábát, és annyira begörcsölt a végére, hogy ténylegesen sántítani kezdett.