Müller Péter golyót kapot a testébe a szerelméért, akire aztán hat éven át várt - interjú

Startlap - Startlap
Az író a szerelemről és saját házasságáról mesélt.

Müller Péter nemrégiben jelentette meg új, önéletrajzi ihletésű könyvét, Vallomás a szerelemről címmel, melynek kapcsán a Bors szerelemről, házasságról, és hűségről beszélgetett a 82 éves József Attila-díjas szerzővel. Müller 62 évvel ezelőtt vette feleségül párját, Ágnest, akit a Madách Színházban ismert meg. 

Volt nálunk egy ünnepség 1956 áprilisában. A nagy nyüzsgésben összecsapódtunk egy színésztársaságban. Megkértem, hogy írja fel a telefonszámát egy szalvétára. Egy rúzzsal ráfirkantotta. Miért kértem? Nem tudom. Alig beszéltünk pár szót. De amikor hazaértem, anyám észrevett rajtam valami furát. „Mi történt veled?” – kérdezte. Azt feleltem: „Találkoztam azzal a nővel, akivel leélem az éle­temet”

– fejtette ki az író, aki végül majdnem belehalt a forradalomban szövődött románcba.

Emlékszem, letéptem magamról anyám kezét és rohantam a szerelmemhez. Utcáról utcára közeledtem hozzá. Két napon át, mert mindenfelé lőttek. Már csak három utca választott el tőle, amikor lelőttek. Több golyót kaptam. Átestem egy halálközeli élményen, de egy hang viszszaküldött az életbe. A kórház után hat évig nem találkoztunk. (…) Ez a hat év lényeges: én a sebesülésem után egyedül maradtam. Anyám hozott haza a kórházból. Ő, vagyis a szerelmem, megélte azokat a sorsszerű köreit, melyeket meg kellett élnie. Én pedig egy olyan életre készültem, amit az Igazi nélkül élek le. Tudtam, hogy ő az, de gondoltam, ennyi volt. Ez a tartósság titka is: ha megértem azt, hogy akkor is az enyém, ha nem él velem. Ez egy „hűvös” gondolat, de igaz. Az igazi aranyfonalat nem lehet elvágni. Sok mindent meg kellett tapasztalnunk. Én még egy kölyök voltam, neki pedig már két házassága volt. Hat év kellett ahhoz, hogy beérjünk. Most már, visszanézve látom, hogy akkor jött el az ideje. Mindketten más emberré váltunk. Csodás rendező az Isten. Ha éretlenül ugrunk bele, rég elszakadtunk volna egymástól.

 

Müller Péter azt is elmesélte, hogy miközben felesége “profi házasodó” volt, ő egyáltalán nem tudta, mit kell csinálni egy ilyen eseményen.

Cserepes virágot vittem csokor helyett. A jegygyűrűt is elfelejtettem. Végül az anyámét, és akkori élettársáét kértük el gyorsan. Sokáig viseltük is

– elevenítette fel az emlékeket az író. Arra a kérdésre pedig, hogy mi is az a szerelem, így válaszolt:

 

A szerelem szó csakis magyarul létezik. Ez is csoda. A többi nyelv a szerelmet és a szeretetet egyetlen szóval fejezi ki. Pedig milyen más a szerelem! Ebben csak az én van és te. Páros tánc! A szeretet viszont egyetemes. A szerelem titka a dualitás. A teremtés őspillanata, amikor összeforr a férfi és a nő. Még nincs benne ők és ti. A szerelem gyönyörű, magyar szava még az ősi, férfiuralom előtti világból való.

Azt is hozzátette, hogy a szerelem nem öregszik, a szív nem vénül, csak a test. És ha már szerelem, akkor a hűség is egy fontos dolog, amelyről Müller Péter szerint manapság nagyon “földszintesen” gondolkodunk.

Általában a szexualitáshoz kötik. Nem ezen a hűségen múlik a szerelem, hanem azon a belső összekötöttségen, ami két lelket összefűz. Ezt is idősebb korában érti meg az ember. Ha megvan az aranyfonál, ami a két embert összeköti, jöhet bármilyen próbatétel vagy kísértés.

Ez is érdekelhet

képcím

Kifogyhat télre a gáztartalékaiból Európa

képcím

Klicsko: A háború Németország ajtaján is bekopogtat

képcím

Még a sérült gyerekekkel foglalkozó civileket is vizsgálja az...