Megajándékozta a Viszkis egykori áldozatát

Küldetésének tekinti Ambrus Attila, hogy bebizonyítsa, fel lehet állni mindenféle mélységből. Az egykori bankrabló előadásokat, közönségtalálkozókat tart ennek érdekében.

A Bors interjújában mesélt ezekről az estekről is.

„Ez nem egy bankrablótanfolyam. Az a kiindulási pont, hogy mások próbálják meg az én hibámból kiindulva elkerülni a bajt. Ezek a közönségtalálkozók elsősorban interaktív beszélgetések, ahol mindenféle kérdéseket feltehetnek nekem, ezekre igyekszem kulturált módon válaszolni. És persze a Viszkis-filmmel és egyéb, az életemmel kapcsolatos történeteket is elmesélek.”

Elmondta, hogy milyen volt találkozni egykori áldozatával, egy rendőrnővel:

„Most február 10-én, Mohácson voltam a busójáráson. Rengetegen odajöttek hozzám. Köztük volt az a rendőrlány, aki azt mondja, rálőttem. Egy rendőrjárőr érkezett ki először az Üllői úti OTP-hez, ő akkor fiatal kislány volt, nem tudta pontosan, hogy mi történik. Vadul lőttem szét a zárat, ő pedig nem tudta, mire lövök. Még mindig abban a hitben van, hogy őt akartam lelőni, miközben a bíróság is felmentett és én is tudom, hogy nem. Lehet, ő még mindig így éli meg, de ha rálőttem volna két méterről harmincat, akkor egy biztosan eltalálja. Harmincat lőttem az ajtóba, miközben a kulcs a zsebemben volt, csak kicsit be voltam b.szva és nem emlékeztem rá. Közben megérkeztek a rendőrök a bankfiók elé, köztük ez a kislány. A kollégája kétszer is rám lőtt két méterről. A mai napig nem értem, hogy miért élek?”

„Úgy tudom, hogy már nem rendőr. Elmondásokból, és Hofi 99-es szilveszteri paródiájából tudom, hogy befeküdt a kocsi alá, szegény, úgy megijedt. Ez teljesen érthető. Mondtam neki, hogy borzasztóan sajnálom, ne haragudjon. Higgye el, nem szándékosan ijesztettem meg. Adtam neki egy ajándék kerámiát. Így próbáltam a régi sebeket begyógyítani. Nem tudom, mennyire sikerült.” – mesélte Ambrus.

Címlapfotó: ATV