Cserhalmi György: Jó színész vagyok, eljátszom, hogy már minden stimmel
Interjút adott a Borsnak Cserhalmi György, akinek már négy éve mozgásszervi problémái keserítik életét, négy műtéten esett át. A Kossuth-díjas és Balázs Béla-díjas színész pár évvel ezelőtt feleségét is elvesztette, ennek ellenére látszólag remek formában van, pedig februárban már 71. születésnapját ünnepli majd.
Jó színész vagyok. Eljátszom, hogy már minden stimmel, de ha egymagam vagyok, bizony még nagyon vigyázva lépegetek. Megjártam a hadak útját, az a négy műtét alaposan kikészített. Sorolom. Elsőre a bal térdembe kaptam protézist, majd a gerinccsatornámat kellett szűkíteni. Ne kérdezze, hogy ez mit jelent, legyen elég annyi, nem volt túl élvezetes a beavatkozás. Amikor már arra gondoltam, vége a kórházlátogatásoknak, három csigolyámat cserélték ki, és hogy teljes legyen a paletta, nemrég kaptam egy új térdkalácsot is
– közölte Cserhalmi, aki felesége, Erzsébet haláláról is nyilatkozott.
Három éve, márciusban ment el Erzsébet, akinek hiányát soha nem fogom feldolgozni. A lelkemben olyan űrt hagyott maga után, olyan gödröt “ásott” bennem, amit életemben nem tudok, és nem is akarok betemetni.
Azért pozitív dolgok is szóba kerültek: Cserhalmi lánya, a rendezőként dolgozó Sára, és két unokája, az ötéves Lenke és az egyéves Gáspár.
Szerintem kiváló vagyok a nagypapaszerepben is. Kapok is eleget Sárától, hogy én mindent megengedek a srácoknak. Igen, kényeztetem őket, hiszen mi más dolga lehet egy nagypapának? Egyébként a lányom a legnagyobb kritikusom, mert ő bizony nem fukarkodik a megjegyzésekkel, ha valami nem tetszik neki. Én más vagyok, soha nem szólok bele filmrendezői munkájába.
Cserhalmi nem hiányolja a mindennapos fellépéseket, csak akkor szeretne visszatérni a színpadra, ha mint mondja, újra “tündökölni tud”, és rendesen felépül. Egyelőre azt tervezi, hogy miután véget ért a félév a Kaposvári Egyetemen, visszatér falujába.
Még időben jelzett a szervezetem, aminek köszönhetően behúztam egy kicsit a féket. De lassan már a gázpedált is elkezdem nyomni. Persze addig nem vállalok el semmit, ameddig testileg és szellemileg nem kerülök a topra. Ha a két összetevő nincs meg, a színészi játékból majomkodás lesz. Ezt pedig nem akarom. (…) Negyedévesek a tanítványaim a kaposvári egyetemen. Készülünk a közeli vizsgára, aztán hazamegyek a kis falumba, Kékkútra, ahol szinte mindenkit ismerek. Jó ott lenni, vigyáznak rám a szomszédok, és már ők is nagyon várják, hogy Gyuri szomszéd újra a színpadra álljon.
