„Járni tanulok például” – Cserhalmi György hosszú idő után beszélt az állapotáról

Cserhalmi György hosszabb időt töltött kórházban, most szinte remeteként él otthonában.

Azt mondja, járni tanul a térd- és gerincműtétje után. Nem gondolta, hogy ilyen kemény ellenfél lesz a betegség. Megküzdeni vele nem egyedül, hanem az orvosok, nővérek betegtársak segítségével sikerült, testileg és lelkileg is segítettek neki.

„Lehetek öreg, beteg, nyomorult, ráncos, de beszari, tehetetlen, beletörődő nem. Ez az önfeladás, fakultság, ez a kifejezéstelenség, üresség nem méltó emberhez. Azóta küzdök, harcolok, azóta tudom, hogy nem adhatom fel!” – mesélte a színész a Nők Lapjának.

A legnagyobb ösztönző számára unokája, Lenke volt. Nem akarta, hogy betegen fekve találkozzon vele a kórházban, viszont mindenképpen látni szerette volna, így motiválta arra, hogy mielőbb kikerüljön onnan. Most pedig már megszületett fiúunokája is.

Talán a betegség és feleségének tavalyi halála is emlékeztette arra, hogy „nem engedhetjük meg magunknak, hogy legyenek üres elfecsérelt perceink. Telíteni kell az időnket.” Azzal, hogy szeretünk, hogy odafigyelünk másokra, hogy hasznossá tesszük magunkat.

Egészen mást érez már értéknek, fontosnak mint korábban. Mélyen megérintik a legapróbb kedves gesztusok és nem akarja értelmetlen hiábavalóságokra, ügyintézésekre, üres locsogásokra fordítani az idejét. Mint mondja, „a lényeg a kapcsolataink minősége, a szeretet, a megértés, egymás segítése, a megbecsülés, a tisztelet.”

Címlapfotó: MTI – Kallos Bea