'Akkor már ott voltak a hegek a nyakán' - Szűcs Judit elmesélte az első csókját Szécsi Pállal

Sokan nem tudják, hogy Szécsi Pál a Domján Edites időszak után, halála előtt nem sokkal hónapokon át az akkor huszonéves Szűcs Judith párja volt – írja a Bors. Az énekesnőt Szécsi Pál vendégelőadónak kérte fel a turnéjára, így kerültek egymással közelebbi kapcsolatba.

Az első szó, ami eszembe jut Szécsi Pálról, az a sárm. Neki nem kellett udvarolnia, neki olyan sármja volt, hogyha csak rád mosolygott, már az önmagában felért egy udvarlással. Meg se kellett szólalnia. Szégyellős férfi volt, de mégis na­gyon tudott hódítani. És amikor elénekelte a Carolinát, mindenkit, engem is levett a lábamról. (…) Először csak kollégaként tekintettem rá, és szerettem volna bebizonyítani, hogy nem véletlenül kért fel énekelni. Komolyan helyt akartam, és helyt is kellett állnom mellette a színpadon. Emlékszem, a fellépések előtt nagyon sok időt töltöttünk az öltözőben. Mindig átmentünk egymáshoz, és jókat viccelődtünk. Láttam, hogy ez feltölti, vidámabb és boldogabb lesz tőle. Egy ilyen alkalommal csattant el köztünk az első csók is

– mesélte Szűcs Judith, akit nagyon aggasztottak szerelme korábbi öngyilkossági kísérletei, de hiába próbálta, nem tudta megmenteni.

Akkor már ott voltak a hegek a nyakán, már túl volt egy gégemetszésen, és ez nem hagyott nyugodni. Igyekeztem a jókedvemet, gondtalanságomat átragasztani rá, és vidámsággal, szerelemmel gyógyítani őt, hogy akarjon élni. Aki azonban nem akarja, azon sajnos nem lehet segíteni.

A kapcsolatuk végül idővel szoros barátsággá alakult át, egyikük sem mondta ki a végét, magától alakult így. Szécsi Pál mindösszesen harmincéves volt, amikor önkezével véget vetett életének 1972 karácsonyán – Domján Edit öngyilkossága után másfél évvel. Testvére, Szécsi Katalin így emlékezik róla Zenészballada című könyvében:

Ilyennek látták: hallatlanul magabiztosnak, lezsernek, ő volt a Férfi… Messze nem volt magabiztos, messze nem volt ő olyan lezser, sok félelem élt benne, sok drukk. A siker könnyedséget adott neki. De valójában… Én hiszem, hogy az emberek lelke nem tud megváltozni… Ő ugyanaz a félénk kisfiú maradt, a kis gyökértelen, akinek indult.