'A csótányok lábujjhegyen közlekedtek a linóleumon' - körkép a budapesti hajléktalanszállókról

Az október óta élő hajléktalantörvény mellett az egyik fontos érv volt a kormány részéről, hogy van elég férőhely a szállókon az utcán élők számára. A becslések szerint ez nem egészen így van, ugyanis a legfeljebb 12 ezer férőhelyre 20-30 ezer hajléktalan jut. De vajon ha van is elég hely, elvárható az emberektől, hogy a tömegszállások fedele alatt aludjanak a szabad ég helyett? A zsúfoltság, a bogarak és a tömeg a leggyakrabban hangoztatott érvek a szállók ellen. Az Abcúg bejárt több fővárosi szállót – köztük egyházi és civil fenntartásúakat is – hogy kiderüljön, mi igaz a legendákból, és milyenek valójában ezek az intézmények.

Az Előd utcai szállót valaha börtönnek nevezték

Börtön, gladiátorképző: ilyen nevekkel illették a Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményei (BMSZKI) fenntartásában működő kőbányai Előd utcai szállót, ami az erődre emlékeztető épületet és az ablaktalan flyosókat elnézve nem is olyan meglepő. A főváros egyik legrosszabb hírű szállójára szinte mindenki bemehet, a részegek is – igaz, őket megkérik, hogy pár óráig józanodjanak a bejáratnál.

A pesti hajléktalanok 80 százaléka biztosan megfordult már nálunk, mert az Előd utcai szállóra szinte bármelyik nagykorú férfi bejöhet, állapotától függetlenül. A legtöbben maguktól jönnek, de a leggyakrabban ide kerülnek azok is, akiket az utcai szociális szolgálatok találnak meg

– magyarázza Biczók Zoltán, aki tíz éve vezeti az Előd utcai hajléktalanszállót. Szerinte az övékéhez hasonló nagy befogadóképességű tömegszállók mindenképpen embertelenek maradnak, bármivel is próbálkoznak, “bár elengedhetetlen részei az ellátórendszernek”.

Az tévhit, hogy a lopástól tartanak. Inkább arról van szó, hogy a szállókon idomulniuk kellene a szabályokhoz és a többi emberhez

– vélekedik Biczók. Akik már régóta vannak az utcán, azok kevéssé alkalmasak erre, főleg ha szenvedélybetegek, vagy valamilyen mentális betegséggel küzdenek. Szerinte az újak pedig még igyekeznek mindent megpróbálni “a rokonoktól az ismerősökön át az utcáig”, csak hogy elkerüljék a hajléktalanszállót.

Takaró nincs, ezért úgy befűtenek, mint egy szaunában

Az Oltalom Karitatív Egyesület által üzemeltetett Dankó utcai Fűtött utca épülete egykor lóistálló volt, majd autószerelő-műhely lett belőle, mielőtt otthontalan embereket szállásoltak el benne. Mivel higiéniai okokból az itt alvóknak takaró nem jár, ezért általában fullasztó a meleg, télen néha 40 fok van.

Olyan k**va meleg volt, hogy a csótányok lábujjhegyen közlekedtek a linóleumon

– mondja Mihály, aki négy éve él a Fűtött utcában. Habár a nyolcadik kerületi intézmény 130 fő befogadására alkalmas, már 120 ember esetén is többen a földre leterített polifoamokon alszanak. Azoknak se jobb, akiknek jut ágy: az egymás mellé tolt fekvőhelyeken privát szféra nincs, és nemcsak takarót nem adnak, hanem lepedő sincs, csak a műanyag borítású matracok. 

Máshol sem jobbak a körülmények ennél, minimális különbségek vannak

– állítja Kiss Rajmund mentálhigiénés szakember. A házban van mosási és tisztálkodási lehetőség, napi háromszori élelem és wifi is. Ez is egy olyan hely, ahova mindenki bejöhet, akkor is, ha már nem józan. Az itteni emberek többsége visszajáró vendég: van, aki több mint 10 éve itt él. A Fűtött utcába nők is jöhetnek, így a pároknak nem kell külön épületben tölteniük az éjszakát. Ők gyakran azért maradnak kint az utcán, hogy legalább egy helyen lehessenek.

Kisebb szobák is vannak, de a körülmények ott se rózsásak

Az Oltalom épületének emeleti részén négyágyas szobák is vannak, de személyes tér az itt lakóknak se jut a szűk helyiségekben. Igaz, legalább mindenkinek van saját ágya. A 60 éves Mihály is egy ilyen szobában él, innen jár dolgozni munkahelyére, egy belvárosi gyorsétterembe, ahol biztonsági őrként dolgozik. Ahhoz, hogy valaki itt lakhasson, fizetnie nem kell, de a rendszeres igazolt jövedelem feltétel.

A BMSZKI óriási, Dózsa György úti szállóján a keresettel rendelkező, átmeneti szállásra várakozó férfiakat és nőket egyágyas szobákban helyezik el.

Ezek rendkívül kisméretű szobák. Nem is értem, annak idején, amikor a népszállót építették, miért gondolták, hogy ez elég lesz egy embernek

– fogalmaz Hajdu Júlia, az intézmény vezetője. A Dózsa György úti intézményben is van krízisszálló, valamint speciális menhely, ahol például a várandós anyákat szállásolják el, de ezek is 10-20 ágyas szobák. Hajdu szerint a legnagyobb gond a szállásokon a tömeg. Mint mondja, a szociális személyzet igyekszik rendet tartani, de “könnyen eluralkodnak a farkastörvények”. És nemcsak a hely szűkös, hanem például mosógépből is kettő jut 160 emberre. Az intézményvezető szerint azonban még így is előbbre tartják a szállót az utcánál, főleg a nők, ők hamarabb behúzódnak.

Ha lenne tökéletes szálló, az se oldaná meg a problémát

A Menhely Alapítvány Vajdahunyad utcában működtetett éjjeli menedékhelyének óvóhelyre emlékeztető pincéjében 46 fő kaphat helyet a Fűtött utcából ismert, egymás mellé zsúfolt matracos vaságyakon. Aknai Zoltán, a Menhely igazgatója azt mondja, “ezek a kilencvenes évek körülményei”, hiszen fejlesztésekre csak nagy ritkán, elszórtan van lehetőség. De a hosszút ávú megoldás nem a tökéletes szálló.

A szálló csak arra jó, hogy ne fagyjanak meg, segítséget kapjanak az ügyeik intézéséhez, vagy éppen ne látszódjanak az utcán, ha ez a társadalmi elvárás. Ettől még nem nyílnak meg előttük kivezető utak, csak körbe-körbe járnak a rendszerben

– vélekedik Biczók Zoltán, aki szerint az átmeneti szállók sem nyújtanak megfelelő megoldást, ahol a némileg fizetőképes hajléktalanokat várják, ugyanis az ott is “legfeljebb két-három évet tölthetnek, utána általában visszatérnek az éjjeli menedékhelyre”.

Bogarak az utcán is vannak

Csilla a Menhely Alapítvány szociális munkása, korábban ő is hajléktalan volt. Ő is azt mondja, amit mindenki más: “mindenhol pocsék körülmények vannak”. Szerinte kint sem jó, amit olyan történetekkel támaszt alá, mint például annak az embernek az esete, aki az utcán aludt, ahol levizelték a járókelők. Arra a felvetésre, hogy sokakat a bogarak riasztanak el, Mihály azt mondja, nem számít.

Hülyeség, bogarak mindenhol vannak, sőt az utcán még több is

– mondja Mihály, miközben elpöcköl egy csótányt a falról az Oltalom hajléktalanszállóján. Ő felkészülten fogadja a rovarokat: két irtószert hord magával, és zsákban tartja a holmijait. Mihály szerint azok nem mennek a szállókra, akik nem tudják vagy nem akarják betartani a szabályokat. Őt az zavarja leginkább, hogy nem tesznek különbséget a dolgozó, bent lakó hajléktalanok, és a többiek között. Ugyanott kell zuhanyoznia, mint azoknak, akik tetvesek – meséli a férfi.

A belharcok sokat nehezítenek az életen: az Előd utcában meg kellett szüntetni a fix férőhelyeket ahhoz, hogy feloszlassák a bandkat, akik folyamatosan összekaptak. A 100-200 emberről pedig mindösszesen három szociális munkás gondoskodik. 

A hajléktalanoknak is fontos az állandóság

A hajléktalan emberek is törekednek az állandóságra, ha az utcán találják meg ezt, akkor azt fogják választani

– véli Ildikó, aki közel 25 éve dolgozik a Menhely Alapítvány Kürt utcai nappali melegedőjében. Ide is leginkább ugyanazok az arcok járnak vissza, hiszen ismerik a dolgozókat és a járást. A Kürt utcában intézhetnek hivatalos ügyeket, van mosakodási lehetőség, és napi kétszeri étkezés. A megfelelő helyet nehéz megtalálni: a hajléktalanok rendszerint pletykák és legendák alapján döntik el, hol tölthetik a következő éjszakát.

A szállókon az új törvény miatt még durvább lett a munkaerőhiány

A kormány új rendelete kimondja, hogy a nappali melegedők este hatig, vagyis addig üzemeljenek, amíg kinyitnak az éjjeli menedékhelyek. Így az eleve túlterhelt intézményekben még durvább lett a munkaerőhiány. Amellett, hogy egy hajléktalanszálló nem a legvonzóbb munkahely, eleve nehéz megfelelő képességekkel bíró embert találni. 

Határozottnak kell lenni. A diploma önmagában nem jelenti azt, hogy valaki alkalmas nálunk dolgozni. Volt már, hogy a vendéglátásból érkezett hozzánk valaki, és jó szociális segítő vált belőle, egyszerűen azért, mert tudott az emberekkel kommunikálni

– meséli Biczók Zoltán. Ildikó szerint a meghosszabbított nyitvatartás teljesen értelmetlen, ugyanis az éjszakai menedékhelyekre jóval a nyitás előtt kell érkezni ahhoz, hogy bejussanak. Aki pedig már nem fér be, annak marad az utca.