1848. március 15. - minden a dicsőséges napról
Van egy dátum a magyar történelemben, amelynek fontosságához soha nem fért kétség, mindig is megmaradt a szabadság és függetlenség jelképének.
Így vált 1848 március 15. az önálló Magyarország születésének napja, annak az 1848-49-es polgári forradalom és szabadságharcnak a kezdete, mely zászlajára tűzte ki az alkotmányos rend kivívását, a Habsburg-uralom megszüntetését.
De nézzük, mi is történt egykor március idusán, és az azt megelőző napokban Pest-Budán!
A pesti Ellenzéki Kör még a hónap elején aláírásgyűjtést indított Kossuth Lajos március 3-i, felirati javaslatának támogatására, mely többek között a független kormány megteremtését, közteherviselést, politikai jogegyenlőséget, és a népképviselet létrehozását követelte.
Rákos mezején népgyűlést akartak összehívni 19-én, hogy bemutassák az alapköveteléseiket tömörítő Tizenkét pontjukat, melyet Irinyi János segített formába önteni. Csakhogy időközben kitört Bécsben a forradalom, és a híre 14-én este már elérte Pestet is, így a Pilvax kávéházban egybegyűlt ifjak a cselekvés útjára léptek.
15-én reggel Petőfi Sándor, Vasvári Pál, Jókai Mór és Bulyovszky Gyula úgy változtatta meg a Tizenkét pontot, hogy az megfeleljen az akkoriban népszerű politikai röplap műfajának. Két követelést egyesítettek, ugyanakkor egy új, a politikai foglyok szabadon bocsájtása bekerült a szövegbe.
Ezek után a Pilvaxban egyre nagyobbra duzzadó hallgatóság előtt felolvasták azt, majd Petőfi előadta a pár nappal korábban írt Nemzeti dalt.
Innen a költővel mintegy tízen elindultak az egyetemre, először az orvosi karra, aztán az ottani diákokkal együtt a politechnikum hallgatóihoz, végül együttesen a jogászokhoz. Az összes helyen elhangzott a Tizenkét pont, és Petőfi is előadta költeményét.
A tömeg ekkor már legalább kétezer főből állt, és a költővel az élen bementek a Landerer és Heckenast nyomdába, hogy a nép nevében lefoglalt gépeken kinyomtassák a Nemzeti dalt és a Tizenkét pontot, melyet Irinyi János kezdett osztani az embereknek.
Délután három órakor a Nemzeti Múzeumnál már tízezer ember előtt tartottak nagygyűlést, ahol Petőfi előadta a Nemzeti dalt. De itt nem álltak meg, hanem egyenesen Pest város tanácshoz vonultak, ahol rávették a tanácstagokat, hogy álljanak közéjük.
Petőfi a Nemzeti Múzeum előtt – Digitális Képarchívum / OSzK
A forradalmi választmány megalakulásával a nép elindult Budára, a Helytartótanácshoz, ahol a választmányi vezetők (Nyári Pál, Pest megye alispánja, Rottenbiller Lipót, Pest város alpolgármestere és Klauzál Gábor, Csongrád vármegye képviseletében) előadták követeléseiket.
Az emberáradattól megrémült Helytartótanács elfogadta a Tizenkét pontot, egyből eltörölte a cenzúrát, sőt kiengedte börtönéből a sajtóvétség és izgatás vádjával 1847-ben elítélt Táncsics Mihályt, akit a tömeg üdvrivalgások közepette vitt Pestre. Este aztán a Nemzeti Színházban a Bánk bán díszelőadásával ünnepelték a forradalom váratlan győzelmét.
Ezen a jeles napon napon Pozsonyban az országgyűlés alsótáblája határozatban mondta ki, hogy Kossuth Lajos március 3-i javaslatába beletartozik a jobbágyfelszabadítás és a közadózás megvalósítása is. Az országgyűlési küldöttség a főrendek által is elfogadott felirattal Bécsbe utazott a királyhoz.
Címlapkép: MTI / Koszticsák Szilárd
