Kipróbáltuk a házi tojásfestést: csak egyetlen technika működött, de az gyönyörűen
A húsvét az egyik legjobb ünnep, végre tavasz van, így a több napon át tartó étkezésen túl is valóban jó programokkal foglalhatjuk el magunkat az ünnep alkalmából. Ilyenkor egy csomó jó gyerekprogramot szerveznek, és mi magunk is tervezhetünk mindenfélét, lehet nagyokat kirándulni, tojáskereső versenyt tartani a kertben, és a lakás közös dekorálása is szórakoztató, főleg kicsi gyerekekkel. A húsvéti díszítés nélkülözhetetlen eleme a festett tojás, amit aztán felaggathatunk a tojásfára, az ünnepi asztalt díszíthetjük vele, vagy megajándékozhatjuk a locsolókat. Miután kipróbáltunk néhány eljárást, kiderült, hogy
hiába a modern ötletek, még mindig az egyik legrégebbi, hagyományos eljárás működik a legjobban.
A többi tojásfestő technika szép tojások helyett csak szomorú pillanatokkal és csalódással járt.
A célunk az volt, hogy a lehető legolcsóbb, legkisebb felfordulással, legkevesebb beszerzéssel járó, egyszerű technikákat találjuk meg, amihez kevés kézügyesség és türelem kell, hogy a nyolcéves és a nyolcvanéves egyaránt élvezni tudja. Ezért főtt tojások festése mellett döntöttünk, ami ehető kész terméket ad, és ezen belül a festőleves módszereket választottuk, plusz egy nagyon könnyűnek tűnő rizses technikát.
Az eredeti tervünk az volt, hogy összesen négy eljárást fogunk kipróbálni: a céklás festést, a káposztás festést, a hagymaleveset, és a már emlegetett rizses módszert. A Spar kínálata azonban közbeszólt, lilakáposzta ugyanis nem volt, így maradtunk a három másiknál. A céklás, a lilakáposztás és a hagymás verzió rokon eljárások, amelyeknek a lényege, hogy a növényi anyagokból főzött festőlével színezzük a tojást. Ezek
kombinálhatóak az ún. berzseléssel, vagyis azzal, amikor a felület egy részét letakarjuk festés előtt, így az a rész világos marad, így jön létre a minta.
A növényi festési eljárások alapját a növényi részekből kioldódó színanyagok biztosítják: a hagymahéj esetében főként flavonoid típusú vegyületek adják a vöröses-barnás színt, a cékla festékanyaga a vöröses-lilás színt eredményező betanin, a lilakáposzta színét pedig antociánok biztosítják, amelyek a közeg kémhatásától függően változtatják a színüket, savasban pirosas, semlegesben lilás, lúgosban kékes-zöldes árnyalatot adnak.
A rizses módszer egy kakukktojás, itt a színező az ételfesték, de ez még a főzőlevesnél is egyszerűbb, és interneten fellelhető képeken nagyon jól néz ki a végeredmény. Sajnos a saját konyhánkban már közel sem festett olyan remekül a dolog. Az igazán lesújtó kimenetellel a céklás festés járt, az egyetlen vigaszunk az volt, hogy a festőléhez használt céklából másnap szuper saláta készült.
1. A céklás tojásfestés menete
A céklás tojásfestés lépései egyszerűen követhetők, a szép, egyenletes szín viszont az apró részleteken múlik – állítja az internet. Nekünk valószínűleg több hibánk is volt, mert – nincs mit szépíteni – nagyon csúnya lett a céklás tojás.
A tojásokat először alaposan mosd meg és zsírtalanítsd, ha biztosra akarsz menni, akkor akár ecetes vízzel, hogy jól megfogja a festék. Ezután főzd meg őket, és közben készítsd el a festőlevet.
A léhez szükség lesz:
- 2–3 közepes gumó (kb. 300–400 g) céklára;
- kb. 1 liter vízre.
A céklát reszeld le, vagy vágd apró kockákra, majd minimum 15-30 percig főzd, hogy intenzív színű legyen a lé. Minél sűrűbb oldatot készítesz, annál valószínűbb, hogy jó lesz a végeredmény. Ha a festőlé már nem forr, beleteheted a tojásokat, és a céklát nem is kell leszűrni, ha nem szeretnéd.
Atttól függően, mennyit vársz, különböző színűek lesznek a tojásaid:
- rövid áztatással halvány rózsaszínes árnyalatot
- több óra, vagy egy teljes éjszakán át tartó áztatással mélybordó színűek lesznek a tojások.
Legalábbis elvileg. Mi jóval kevesebb, legfeljebb fél liter vízben főztük az apróra felvágott céklát, vagyis erős volt a színanyag koncentrációja, és egész éjjel a festékben ázott a tojás. Ehhez képest mindösszesen halvány foltokban látszik a színezés.
2. A hagymaleves tojásfestés lépésről lépésre
A hagymahéjas tojásfestés a régi népi hagyomány, amely a paraszti háztartásokból származik. A vöröshagyma évszázadok óta elérhető alapanyag, a természetes festékek használata pedig a paraszti kultúra általános része volt. Az eljárás előnye, hogy
csak a hagyma külső, száraz héjára van hozzá szükség, amit amúgy kidobnánk.
Mielőtt hozzáfognánk a festéshez, ezúttal is tisztítsuk meg a tojásokat. Az előző eljáráshoz képest itt van egy fontos különbség: a legjobb eredményt akkor érjük el, ha a tojást a festőlében főzzük meg.
Hozzávalók a festőléhez:
- 2–3 marék hagymahéj (kb. 50–70 g);
- 1 liter víz;
- 1–2 evőkanál ecet.
A hagymahéjat a vízben felforraljuk, majd 10–15 percig főzzük, amíg élénk, sötét árnyalatú lesz a lé. Az ecetet csak ezen a ponton adjuk a folyadékhoz, majd tegyük a lábasba a tojásokat, és főzzük további 8-10 percig.
A tojásokat óvatosan emeljük ki a vízből, és hagyjuk őket megszáradni, nehogy letöröljük a színt.
A levélmintához egy marék petrezselyem is elég
Ha szeretnénk – és miért ne szeretnénk -, akkor levélmintás tojásokat is csinálhatunk. Ehhez gézre, nejlonharisnyára, vagy más hasonló, vékony anyagra kell szükség, amivel a nyers, benedvesített felületű tojásra helyezett leveleket óvatosan rögzíthetjük. És apró levelekre, ami akár fűszernövény is lehet – mi petrezselymet használtunk, mert ez volt kéznél. Ha van egy szakadt harisnyánk, amit kisebb arasznyi darabokra vágunk, az egy csomó tojásra elég lesz. Miután a levelet finoman a tojásra nyomkodtuk, óvatosan húzzuk rá a harisnyát, majd szorosan rögzítsük egy csomóval.
3. A rizses tojásfestés lényege
Mivel mi ezen a ponton véreztünk el először, ezért nyomatékosan felhívnánk a figyelmet arra, hogy ehhez az eljáráshoz nyers rizsre van szükség. Legalábbis azt hittük, utána megláttuk, hogy nyers rizzsel valamiért még rosszabb lett minden.
A főtt rizzsel az a gond, hogy ragacsos lesz a tojás, és rátapadnak a rízsszemek. Nyers rizzsel nem lesz ragacsos, viszont
egy nagy pacsmagolásnak tűnik az egész, a várt mintához képest mi egy csúnya, összekent végeredményt kaptunk csupán, amihez nem lett volna szükség rizsre.
Egyébként ez volna a legegyszerűbb festési módszer, amelyhez
- fél csésze rizs;
- ételfesték egy vagy több színben;
- és egy műanyag tasak kell.
A rizst szórd a zárható tasakba, önts rá az ételfestéket, zárd le a zacskót, és rázd össze, hogy a rizsszemek mind színesek legyenek. Ezek után tedd be a tojást, és a tojással együtt is rázd össze, vagy forgasd össze a zacskót. Elvileg szép, márványos mintát kellene kapni, és ha többféle színű ételfestéket veszünk, akkor ezeket egy tojáson variálhatjuk is.
4. Melyik lett a legszebb festett tojás?
Ahogy az a fentiekből már kiderült, sem a rizses, sem a céklás tojásunk nem sikerült. A rizsesnek legalább lett valamilyen színe, még ha a minta nem is sikerült. A céklás legfeljebb koszos hatást kapott a festéktől. Fontos megjegyezni, hogy hiába kerestünk, nem találtunk fehér színű tojást, márpedig a rizses módszer bizonyosan sokkal jobban működött volna egy világos alapszínen.
Ami nagyon szép lett, az a hagymaleves festési eljárás. A szín mutatós, intenzív, a minta tökéletesen látható.
Mivel ez egy természetes szín, hagyományos mintával, a hagymalével festett a tojások néznek ki a legjobban az ünnepi asztalon a sonka mellett.
Ha valaha újra tojásfestésre vetemednék, se rizzsel, se céklával nem próbálkoznánk újra, a hagymalevessel viszont igen. Ez a legszebb, legolcsóbb tojásfestő technika, amelynek szépségét fokozza az a tudat, hogy már a nagyszüleink is így csinálták.

