Törőcsik Mari: Megrágtak és kiköptek, de röhögök rajta, jól vagyok
A 168 óra látogatta meg a színésznőt velemi otthonában. A házat Törőcsik és Maár Gyula Teréz lányuk miatt vette meg, hogy falun neveljék fel gyermeküket. Egy filmvetítés alkalmával jártak a környéken és rögtön beleszerettek a faluba, egy ház volt eladó, másnap meg is vásárolták. Otthonában most egy fiatal lány segíti a színésznőt, akivel véletlenül ismerkedett meg, eleinte csak kisebb dolgokban asszisztált, de már két éve nála lakik.
Az asztalon legjobb barátja, Pilinszky János kötete, a sarokban a Körhinta cannes-i plakátja meg a Prima Primissima-díj, egy ló szobra. A házhoz hátul egy hatalmas kert tartozik, gyümölcsfákkal, meg egy paddal a diófa árnyékában,“Ott jó üldögélni” – mondja a színésznő.
“Van úgy, hogy délig alszom. Kijöttem a kórházból. Úgy érzem magam, mint akit megrágtak és kiköptek. De röhögök rajta, jól vagyok. Sétálok, néha megengedem, hogy meglátogassanak” – meséli Törőcsik a lapnak, aki szerint őt mindig a tenyerén hordozta a sors: “Most is azért jöhettem haza a kórházból. Amikor Makk Karcsival túléltünk egy dél-amerikai földrengést, akkor is így éreztem. Isten mindig fogta a kezem. Elkényeztetett a sors, elém tálalta a színpadi álmokat is, nem kellett vágyakozni rájuk.”
A színésznő azt mondja, embertelenül sokat dolgozott még hatvanéves korában is. “Egy hónapban harminckétszer álltam színpadra, vasárnaponként kétszer. Emellett két filmet forgattam. Amikor 1970-ben Makk Károly Szerelem című filmjét forgattuk, szinte mindennap vittek kocsival a vidéki forgatási helyszínről Pestre, ahol színházi próbáim meg előadásaim voltak. Hat hétig naponta két órát aludtam. Volt, hogy a kamera mellett elbóbiskoltam, úgy kaptak el, mert eldőltem” – idézi fel az emlékeit Törőcsik. Arra a kérdésre, hogy talán most mégis jól esik neki a pihenés, azt válaszolja, nem tudja: “Először úgy éreztem, elpusztulok. De megszoktam. Most jól elvagyok.”
Címlapkép: MTI/Kallos Bea
