Terhessége alatt kap kemoterápiát Zsuzsa, aki a 12. hétben tudta meg, hogy mellrákja van

A háromgyermekes édesanya, Zsuzsa egy csomót fedezett fel a mellében, amiről kiderült, hogy rosszindulatú tumor – írja az NLCafé. Az asszony jelenleg negyedik gyermekével várandós, már a 24. hétben jár, és a terhessége 11. hetében vette észre, hogy valami nincs rendben. A csomót eltávolították, és most kemoterápiás kezelést kap. Zsuzsa mégsem esett kétségbe, mivel mint mondja, az a fontos, hogy annak örüljünk, ami van, és ne azt figyeljük, hogy mi hiányzik az életünkből.

Idén márciusban volt, hogy fürdés közben – akkor még a kicsit szoptattam, a harmadikat – észrevettem, hogy van egy csomó a jobb mellemben. Akkor már 11 hetes várandós voltam. Bejelentkeztem nőgyógyászhoz, és vele is azt feltételeztük, hogy mivel szoptatok, amiatt csomósodott be. (…) Nagy lelkitusa volt bennem az elején, már amikor a vizsgálatra mentem, akkor. Valahogy úgy éreztem, hogy ha jön a gyerek, akkor ez nem lehet rossz. Mert miért lenne rossz

– meséli Zsuzsa, akinek a daganat műtéti eltávolítása után hormonkezelést kellett volna kapnia, de terhessége miatt csak kemoterápiában részesülhet. Elmondásai szerint ez is kicsit kockázatos a kicsinek, de már a második trimeszterben járt, amikor megkezdték a terápiát, és addigra minden fontos fejlődési folyamat lezárul. A kemoterápiából két kezelés van hátra, amit még a szülés előtt meg fog kapni.

Nagyon hálás vagyok, hogy minket azzal fogadtak, hogy nem kell elvenni a babát, hanem nyugodtan csinálhatjuk. Nincs olyan körülmény, amire én azt mondanám, hogy megölöm a gyereket. Jó volt, hogy nem kellett ezért megküzdenem az orvosokkal

– fogalmazott az édesanya, akinek áldott állapota nem engedte meg a PET-CT vizsgálatot, így az orvosoknak fogalma sincs, hogy vajon van-e a szervezetében áttét. Zsuzsa a körülmények ellenére bizakodik.

Ez megtanított minket arra, hogy mindig a következő lépésre koncentráljunk. Ne az érdekeljen, mi lesz félév múlva mi lesz, hanem mindig a következő lépés a fontos. Teljesen felesleges azon gondolkozni, hogy mi lesz utána. (…) Legyünk hálásak a napjainkért, legyünk hálásak azért, ami van. Ne azt nézzük, ami nincs, hanem tudjunk örülni annak, ami van.