Retró: világbajnokság – a kezdetek (1930–1950)

1930, Uruguay

A Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) 1928-ban határozta el, hogy megrendezi az első labdarúgó-világbajnokságot, és két évvel később Uruguayban valóság lett az álomból. Az uruguayiak kiérdemelték a rendezés jogát, elvégre 1924-ben és 1928-ban is megnyerték az olimpiát, csakhogy a nagy távolság miatt csupán négy európai válogatott – Belgium, Franciaország, Románia, Jugoszlávia – utazott el Dél-Amerikába. Az angolok, akik kitalálták ezt a csodálatos sportágat, 1950-ig nem is vettek részt a világbajnokságon, mivel sokáig nem is léptek be az 1908-ban alapított FIFA-ba.

A történelem első futball-vb-jén a házigazda Uruguay győzött.

I. világbajnokság, döntő

Uruguay–Argentína 4:2 (1:2)
Montevideo, 80 000 néző
Gólszerző: Dorado (12.), Cea (57.), Iriarte (68.), Castro (89.), illetve Peucelle (20.), Stabile (37.)

A torna gólkirálya: Guillermo Stabile (Argentína) – 8 gól

1934, Olaszország

A címvédő uruguayiak el sem utaztak az olaszországi világbajnokságra, amelyen végül 16 válogatott szerepelt. Uruguayjal ellentétben viszont Magyarország ott volt a vb-n, méghozzá története során először. A csapat a nyolcaddöntőben 4:2-re győzött Egyiptom ellen, a negyeddöntőben azonban 2:1-re kikapott Ausztriától. Azon a világbajnokságon határozták el, ha a fináléban döntetlen az állás 90 perc után, akkor hosszabbítás következik. Így is lett, és akár négy évvel korábban, Olaszországban is a házigazda nyert.

II. világbajnokság, döntő

Olaszország–Csehszlovákia 2:1 (0:0, 1:1, 2:1) – hosszabbítás után
Róma, 50 000 néző
Gólszerző: Orsi (81.), Schiavio (95.), illetve Puc (71.)

A torna gólkirálya: Oldrich Nejedly (Csehszlovákia) – 5 gól

1938, Franciaország

A franciáknak azonban már nem sikerült hazai pályán megnyerniük a világbajnokságot, ráadásul nézeteltérés volt abból, hogy egymás után másodszor is Európa ad otthon a tornának – a dél-amerikaiak nem nézték jó szemmel. Különösen Argentínában fogadták nehezen a döntést, a szurkolók elkeseredésükben még a szövetség székházát is megrohanták Buenos Airesben. A vb-n végül 15 válogatott szerepelt, és Olaszország a sikerével az első kétszeres győztes lett, egyúttal a elsőként védte meg a címét. A legszomorúbb az egészben, hogy a döntőben éppen Magyarországot győzte le.

III. Világbajnokság, döntő

Olaszország–Magyarország 4:2 (3:1)
Párizs, 45 000 néző
Magyarország: Szabó – Polgár, Bíró – Szalay, Szűcs, Lázár – Sas, Vincze, Sárosi, Zsengellér, Titkos
Gólszerző: Colaussi (5., 35.), Piola (16., 82.), illetve Titkos (7.), Sárosi (70.)

A torna gólkirály: Leonidas da Silva (Brazília) – 8 gól

1950, Brazília

A II. világháborút követően, 12 éves szünet után rendeztek ismét világbajnokságot. A brazíliai tornán mindössze 13 válogatott vett részt – Magyarország is lemaradt az eseményről. Abban az évben csatlakozott a négy brit szövetség a FIFA-hoz, de a vb-n még csak az angolok vettek részt. A világbajnoki döntőt – igazából négyes döntő volt, de az a találkozó döntött a vb-címről – a brazilok mai napig nemzeti tragédiaként tartják számon, mivel az uruguayiak hatalmas meglepetésre 2:1-re győztek ellenük a Maracana Stadionban.

IV. világbajnokság

NÉGYES DÖNTŐ

Brazília-Svédország 7:1
Uruguay-Spanyolország 2:2
Brazília-Spanyolország 6:1
Uruguay-Svédország 3:2
Svédország-Spanyolország 3:1

A világbajnoki címről döntő mérkőzés

Uruguay–Brazília 2:1 (0:0)
Rio de Janeiro, 199 854 néző
Gólszerző: Schiaffino (66.), Ghiggia (79.), illetve Friaca (47.)

A torna gólkirály: Ademir (Brazília) – 8