Öt elfeledett húsvéti hagyományunk

A locsolkodásnak régóta egy szerényebb formája a divat szinte mindenütt, de a legtöbb háznál lassan már ezt is elhagyják. Tojásokat még mindig sokan festenek, kalácsot is sütünk, és persze a kihagyhatatlan sonka is az asztalokra kerül. Néhányan járnak misére, és barkaágak díszítik az otthonokat. Régen azonban számtalan színes hagyományt követtek az ünnepi időszakban.

Húsvéti korbácsolás

A korbácsolás szokása a Dunántúlról ered. Fejér megyében a korbácsot sibának nevezik és fűzfavesszőből készítették a férfiak, írja a Magyar Néprajzi Lexikon, a végére pedig csomót kötöttek. A kisfiúkét az idősebbek fonták.  A korbáccsal a legények csapkodták meg a leányokat, és közben ilyen versikéket mondogattak:

Keléses ne légy,

Bolhásos ne légy,

Esztendőre frissebb légy!

A lányok aztán szalagot kötöttek a sibára, és ahogy a locsolkodásért, úgy a korbácsolásért is piros tojásokkal kínálták a fiúkat. A Felföld és a szlovák–magyar lakta területek lakóinak hála mindenki megnyugodhat, akinek felzaklatta a lelkét, hogy miért épp a fiúk verik a lányokat. Arrafelé fordítva működött a játék, a lányok csapkodták a locsolkodó fiúkat, ez az ún. suprikálás.

Kiszehajtás, vilőzés

A jellegzetes virágvasárnapi szokás során egy szalmabábut öltöztettek fel menyecskeruhába. Ez a kisze, vagyis a banya, ami a tél, a böjt, és a betegség szimbóluma. A kiszét a lányok körbevitték a faluban, közben énekeltek, a végén pedig elégették, vagy vízbe dobták.

A kiszehajtás után következett sok helyen a villőzés. A villő egy felszalagozott faág, amit egyes térségekben hímes tojásokkal is feldíszítettek. A villővel járták a házakat, és a kisze kihajtása, vagyis a tél kiűzése után a villőzés a tavasz behozatalát jelentette.

Komatálküldés

Húsvéthétfőn és fehérvasárnap, azaz a húsvét hétfőjdét követő vasárnapon volt szokásban a komatálküldés, vagy más néven komálás, mátkálás, vésározás. A szokást a Dél-Dunántúlon és a mátraalji palócok körében gyakorolták.  A barátkozni kívánó fiatal egy komatálat készített kiszemeltjének, amit a Dunántúlon egy versikével együtt adtak át. A Dunántúlon az ajándékot ünnepélyes formában, vers, mondóka vagy dal kíséretében adták át:

Komatálat hoztam

Föl is aranyoztam

Koma küldi komának

Koma váltsa magának.

Tojásjátékok

A húsvét a böjt vége, a tavasz kezdete, az ösztönök és a vidámság felszabadulása jellemzi az ünnepet. Jól illeszkedik ehhez a hangulathoz a számtalan különféle tojásjáték. Ilyen a hazánkban először 1380-ban említett tojásösszeütés, amely a kisfiúk játéka volt. Az veszít, akinek a keményre főtt tojása előbb összetörik. Tojásdobálást is játszottak, ehhez főleg hímes tojásokat használtak. A szabályok változóak voltak, általában igen egyszerűek, labdajátékokhoz hasonlóak. Nagy népszerűségnek örvendett a tojásgurítás is, ennek során egy dombról gurították le a tojásokat, amiket lent összegyűjtöttek és elkapkodtak.

A hajnali fürdés

Ez a kereszténység századai előtti időkre visszanyúló rituálé. A hagyomány szerint aki nagypénteken napfelkelte előtt mosakszik, azt elkerülik a betegségek. Felsőszemeréden hajnali 2–3 óra körül a patakra mentek a fiatalok mosakodni, utána pedig haza is vittek a vízből, és a húsvéti ünnepek alatt is azzal tisztálkodtak. Bizonyos vidékeken az állatokat is megfürdették, illetve vannak helyek, ahol a beteg kisgyerekeket vitték le a Tiszára, hogy a bajt lemossák róluk. A lányok számára szépséget is ígért a mosakodás, meg azt, hogy eltűnnek tőle a szeplők, és aki fűzfák mellett mosta a haját, annak a hiedelmek szerint szép hosszúra nőtt. A folyóvíz mágikus erejét sokfelé magyarázták azzal, hogy mikor Jézust a katonák kísérték, beletaszították a Cedron patakjába, s ezzel megszentelődött a napfelkelte előtt merített víz.

Címlapkép: Fortepan