A maffiafőnök is csak ember - filmajánló: Csak egy kis pánik
Lassan húsz éves ez a film, de még mindig végtelenül szórakoztató. A történet alaphelyzete egyszerű: a maffiafőnök is csak ember, és a pszichiáternek is vannak problémái.
Bennek, a pszichiáternek az első házasságából született kamasz fiával és a munkájából adódó gondokkal kell foglalkoznia, közben készül az esküvőjére. Paulnak, a maffiafőnöknek eközben hatalmi harcokkal kell szembenéznie. Amikor Ben és Paul útja keresztezi egymást egy koccanás miatt, a pszichiáter átnyújtja a névjegykártyáját. Erre később szükség is lesz, mert Paul pánikrohamot kap, és a helyzet tarthatatlan: nem derülhet ki, hogy a maffiavezér fél.
Paul tehát rászánja magát a kezelésre, és ezzel a lehető legképtelenebb helyzetekbe rángatja bele egyre kétségbeesettebb pszichiáterét: olyan információkat zúdít rá a gengsztervilágról, amiket Ben egészen biztosan nem akart tudni. A pszichiátert játszó Billy Crystal és a bűnöző szerepében önmaga paródiáját alakító Robert De Niro is sziporkázik.
Robert De Niro egyébként addig alig szerepelt vígjátékokban, csak néhány kivétel akadt, mint például az 1988-as Éjszakai rohanás, illetve szatirikus alakításai voltak, mint Louis a Jackie Brown című 1997-es Tarantino moziban vagy az elnöki tanácsadó az Amikor a farok csóválja… című filmben.
De igazán a Csak egy kis pánikkal indult az a széria, amelynek a darabjaiban fergetegesen alakít és nevettet a színész. Ez hozta meg az áttörést a könnyedebb műfajhoz, és ezután forgott vele az Apádra ütök, a Showtime – Végtelen és képtelen és a Vejedre ütök is. Mi pedig örülünk, hogy Hollywood végre felfedezte a vicces Robert De Nirót.
A Csak egy kis pánik klasszikus vígjáték, nem akar hatalmas igazságokat megfogalmazni, csupán önfeledten szórakoztatni. És ebben tökéletes.
