A KSH adatai szerint, ahol nincs munka, onnan Budapestre menekülnek a fiatalok

A munkalehetőségekkel és a jövedelmek nagyságával függ össze elsősorban, ha valaki új településre költözik – mutat rá Bálint Lajos és Obádovics Csilla az országban élők belső vándorlását elemző tanulmánya a közelmúltban megjelent Demográfiai portré című tanulmánykötetben. A KSH Demográfiai Kutatóintézetének három évente kiadott gyűjteményében az olvasható, hogy ebben az évtizedben 2016-ban hagyták ott a legtöbben korábbi településüket. Legnagyobb részük, 255 ezren eddigi megyéjükben kerestek jobb lehetőséget, mindössze 25 ezren lépték át a megyehatárt és 18 ezren költöztek más régióba. Hasonlóan nagy mozgást ezt megelőzően 2007-ben mértek a társadalomkutatók – írja a Népszava.

Különösen a fiatalokat érinti

Egyértelműen kiderül, hogy az elmaradott gazdaságú térségekből menekülnek az aktív korúak, különösen a fiatalok.

A legijesztőbb eredmény, hogy mára a fővároson kívül nincs az országban olyan térség, amelyik bevándorlási nyereséget tud elkönyvelni, vagyis ahová többen költöztek be, mint ahányan otthagyták.

Győr környékén kiegyenlített a mozgás, de az ezredfordulón ennél jobb volt a helyzet: Közép- és Nyugat-Dunántúl volt a fő célpontja a munkát kereső családoknak. 2012-ben vette át a vezető szerepet Közép-Magyarország, vagyis a főváros és Pest megye. Az elmúlt 16 évben ez a térség 135 ezer lakossal gyarapodott, miközben Közép-Dunántúl visszaesett, a lélekszám itt jó esetben stagnál, míg Észak-Magyarországról 58 és félezren, Észak-Alföld településeiből pedig 64 ezren költöztek el. Nem ekkora, de érezhető az elvándorlás lakosságszámban mérhető vesztesége a dél-alföldi és a dél-dunántúli régióban is.

A területi különbségekkel nem tud mit kezdeni a kormány

Annyira kiváló hazánk gazdasági teljesítménye, hogy kevés lett a munkaerő – állítják a kormánypárti politikusok. A pénzügyminiszter a karácsonyra megjelent Magyar Időkben ecsetelte, hogy amikor hatalomra került a Fidesz, még 12 százalékos volt a munkanélküliség, ma pedig mindössze 3,7 százalékos. Varga Mihály két apróságot felejtett csak el megemlíteni: az egyik, hogy 2010-ben egy hatalmas válságból éppen csak kezdett magához térni a fél világ, a másik pedig az, hogy a jól hangzó munkanélküliségi átlag mögött a mai napig durva területi különbségek lapulnak, amivel immár kilencedik éve nem sokat tud kezdeni az Orbán-kabinet.

A szabolcsi munkavállalók százezerrel kevesebbet visznek haza, mint a magyar átlagfizetés

A havi nettó átlagkeresetekben is változatlan a különbség a megyék között. A legkevesebb pénzt, átlagosan mindössze 150 956 forintot a szabolcsi alkalmazottak viszik haza, ennél majdnem tízezerrel keresnek többet a sorban alulról felfelé haladva a békési és nógrádi dolgozók, míg Budapesten 270 ezer 300, Győr környékén 222 ezer forint körül jár az összeg.
Kelet-Magyarországon az imént kiemelt Heves az egyetlen, ahol az átlagos nettó kereset eléri a 200 ezer forintot.

Képzett munkaerő nélkül folytatódik a leszakadás

Évek óta alig változik a sorrend abban is, hogy hol tudnak és akarnak építkezni az emberek, hol hisznek a jövőjükben. Nógrád hosszú ideje az utolsó a százezer lakosra jutó épített lakások számában. Itt a harmadik negyedévben is mindössze 7 lakást adtak át, szemben a Győr-Moson-Sopron megyében elkészült 346, vagy a Pest megyében befejezett 226 lakással. Furcsa ellentmondás, hogy a gazdaságilag nem rosszul teljesítő Heves ezen a téren a sor végén kullog a maga 20 lakásával. Még az egyébként leszakadó Békésben is kevéssel több, 25 lakás készült el. Miközben tehát tagadhatatlanul javulnak az ország egyes gazdasági mutatói, Rétvári Bence humánállamtitkár tegnapi felzárkóztató lelkendezésével szemben a keleti országrész és a Dél-Dunántúl változatlanul nem tud elindulni felfelé. Ahhoz képzett munkaerő kellene, ami nincs.