A 7 éves Vivien súlyos beteg, édesanyjának azt tanácsolták, mondjon le róla

Miután kiderült, hogy a két hónapos Viviennek súlyos betegsége van, az édesapja azonnal lelépett otthonról. Azóta nem is látták, sőt soha nem fizetett gyerektartást sem. Édesanyja éjjel-nappal ápolja, és már hét éve próbál speciális, személyre szabott fejlesztést kiharcolni gyermekének.

Vivien születésekor teljesen egészségesnek látszott, aztán két hónappal később érte az első rohama, és azóta végtelen rémálom a családja élete. Édesanyja, Balog Hajnalka közel egy évet volt a kicsivel kórházban, ahol  ismeretlen eredetű epilepsziát állapítottak meg nála. Azóta is folyamatosan cserélik a gyógyszereit, figyelve mikor váltanak ki kedvező hatást a lányból. Sajnos az állapota nem javul, speciális fejlesztésre szorulna, de nincs rá pénzük – írja az NLCafé.hu

“Mióta Vivien megszületett, azóta ápolom őt éjjel-nappal. Édesanyámnál lakunk, aki nagyon sokat segít, hiszen így fedél van a fejünk felett, és anyagilag sem tudnánk kijönni, ha ő nem állna mellettünk. Én a gyest és az emelt családi pótlékot kapom, anyukám nyugdíja nem éri el a negyven ezer forintot, így gyakorlatilag 90 ezer forintból tengődünk hárman”- mondja keserűen az anya. Mint hozzáteszi, ennyi pénzből nem tudnak megfizetni egy óránként ötezer forintot kérő szakembert.

Rengeteg orvosnál is jártak már, az állandó változó gyógyszerelésen kívül azonban nem történt semmi.

Mióta a lányom iskolaköteles korú lett, azóta hordhatom őt el egy nappali ellátó intézménybe, itt legalább egy kicsit foglalkoznak vele. Az intézmény éppen költözködik, mert az eddigi helyen még fürdőszoba sem volt, fogalmam sincs, milyen lesz az új hely, ahová szeptembertől járunk majd. Vivien szellemileg és fizikailag is sérült, de biztos vagyok benne, hogy fejleszthető lenne, mert segítséggel szépen lépeget, látom rajta, hogy tud és akar is változni. Nagyon nehéz kommunikálni vele, de sok mindent megért, és biztos vagyok benne, hogy az egyéni terápia óriási minőségjavulást hozhatna az életébe. Nem vagyok hajlandó beletörődni abba, hogy esély nélkül éldegéljünk. Egyre nehezebben tudom őt mozgatni, most már 25 kiló, gyakorlatilag egész nap a kocsijában ül, és ez biztosan nem tesz jót sem az izmainak, sem a pszichéjének.

Hajnalka nagyon szeretne dolgozni, de Vivient csak fejlesztéssel lehetne olyan állapotba hozni, hogy édesanyjára vagy saját nővérére bízhassa. Tudja, hogy sosem lesz önellátó, de szerinte egy szakszerű terápia sokat változtatna az állapotán. Sok helyen azt tanácsolták, inkább adja állami gondozásba, de egyszerűen nem érti, hogyan tudnak ilyet mondani egy anyának. Imádja a lányát, esze ágában sincs lemondani róla, csak azt szeretné, hogy a legjobb ellátást kapja.

A kislánya születése előtt dolgozott, és éppen a jogosítvány megszerzésére készült, mikor kiderült, hogy babát vár. Nem így képzelte az életét, nem erre készült amikor a pici megszületett. Nem adja fel soha, de egyre elkeseredettebb, hiszen pénz nélkül nem tud segíteni gyermekén.

Ezért az adjkirály!-hoz fordult, hátha talál egy olyan alapítványt vagy szakembert, aki segít problémájukon. Hajnalka már arra is gondolt, hogy elvégez egy szociális gondozói vagy ápolói képzést, de ennek a díja 200 ezer forint, ami számára elérhetetlen. Így csak a remény marad, hogy vannak még segítőkész emberek.

Aki tud az édesanyának segíteni, az a linkre kattintva az adjkirály! oldalán megteheti.