66 éve született Kocsis Zoltán világhírű zongoraművész
Kocsis Zoltán több mint negyven éven keresztül a magyar zenei élet egyik legjelentősebb és legsokoldalúbb egyénisége volt. Legendásan híres volt tiszta, precíz zongorajátékáról, képes volt a legvirtuózabb megoldásokra is.
1952. május 30-án született Budapesten. Már háromévesen zongorázott, innen egyenes volt az útja a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolára, ahol 1973-ban végzett.
Közben, 1970-ben megnyerte a Magyar Rádió országos Beethoven-zongoraversenyét, ezzel beindult a zenei karrierje. 21 évesen megkapta a zenei élet legrangosabb kitüntetését, a Liszt Ferenc-díjat. Huszonöt évesen pedig a magyar állam legmagasabb kitüntetését, a Kossuth-díjat.
1983-ban Fischer Ivánnal megalapította a Budapesti Fesztiválzenekart, 1987 óta karmesterként is fellépett, 1992-ben pedig a művészeti vezetője, majd első vendégkarmestere, szólistája és kamarazenésze lett.
1984-ben megkapta az Érdemes művész, hat évvel később a Kiváló művész díjat is.
1997 óta a Nemzeti Filharmonikus Zenekar főzeneigazgatója volt.
2005-ben neki ítélték a második Kossuth-díjat is.
A világ vezető zenekaraival lépett fel, többek között a Berlini Filharmonikusokkal, a Royal Filharmonikus Zenekarral, a Bécsi Filharmonikusokkal, a Chicagói Szimfonikus Zenekarral, a San Franciscó-i Szimfonikus Zenekarral. Sztárvendégnek hívták fesztiválokra, a legismertebb karmesterekkel dolgozott.
2012-ben súlyos, életmentő szívműtéten esett át.
- november 6-án hosszú betegség után 64 éves korában hunyt el.
Fia, az ugyancsak zongoraművész Kocsis Krisztián így mesélt a Fideliónak édesapjáról, akitől természetesen ő maga is tanult:
„Apám valójában nem tanított azon a módon, ahogy egy tanár-diák kapcsolatot elképzelnek. Leginkább zenét hallgattunk együtt, de azt kisgyermekkoromtól, és szinte mindig partitúrával a kezünkben. A zenehallgatásokon keresztül igyekezett felhívni a figyelmemet a lényegi dolgokra. Lehet, hogy eleinte nem értettem sok mindent, de ahogy nőtt a tudásom, úgy kezdtem el hasznosítani a tőle kapott információkat. Kevesen tudják, hogy apám egyebek mellett zseniális tanár is volt, amit az a különleges képessége tett lehetővé, hogy kis adagokban, kevés szóval hatalmas tudásanyagot tudott közvetíteni a befogadó felé. Más szóval egy foghegyről odavetett megjegyzésével világokat tudott megmozgatni.”
Forrás: Wikipedia
