Kiemelt Hírek 2018. április 27.

14 hónapot töltött az Antarktiszon a magyar lány

Startlap Kiemelt Hírek 2018. április 27.
A fizikus végzettségű Zsófi sötétben, -40 fokban, több mint 100 kilométeres szélben telelt át a Déli-sarkvidéken, ahol alig egy tucatnyi ember él ebben a kíméletlen évszakban.

Dr. Jurányi Zsófia légkörfizikus 14 hónapig az Antarktiszon lakott, ahol a levegő aeroszolrészecskéit tanulmányozta a német Neumayer állomás 37. áttelelőcsapatának tagjaként, írja a 24.hu.

Miután elnyerte az állást, egy 3,5 hónapos németországi felkészítésen vett részt. Ma már különleges fizikai állóképességre nincs szükség, de a jó egészség nélkülözhetetlen. A csapatok tagjai között van orvos, de legalább két hét, mire külső segítség ér a bázishoz.

A Neumayer-állomás egy négyszintes konténerépület a Déli-sarktól 2000 kilométerre, az Ekström selfjégen, ami egy óceán felett lebegő jégpáncél, mely csúszik a tenger felé. A rajta lévő állomás élettartamát eleve végesre tervezték, lebontják, mire a nagy jégtömbbel együtt belecsúszik a vízbe.

A 2000 négyzetméteres építményben szakács gondoskodik az élelemről. Az alsó szint egy jegbevájt garázs, fölötte a raktárak, és legfelül, a jég szintje felett pedig az állítható lábakon álló a lakó- és munkaterület kapott helyet. Lábak nélkül a rengeteg hó teljesen eltemetné az épületet.

A Déli-sarkvidéken két nagy szezon van évente. A három hónapos nyüzsgő nyár során az állomáson 50-60 fő tartózkodik, rendszeresen érkeznek hajók és repülők, és örök világosság uralkodik.

Teljesen felborult a biológiai ritmusunk, alig vártuk, hogy legalább rövid ideig legyen már sötét

– mondta Zsófi.

A déli ősz februárban indul, ilyenkor a self szélétől akár 100 kilométerig befagy a tenger, és látogatók sincsenek már a szörnyű viharok miatt.

Alapesetben 9-en vannak, idén azonban egy BBC stáb három fővel csatlakozott hozzájuk, így ez a 13 ember volt az Antarktisz összes lakója.

Jobb, ha nem tévedsz el

Zsófi a bázistól másfél kilométerre lévő légköri mérőállomást felügyelte, az itt lévő berendezések gyűjtik és mérik az aerosolrészecskéket. Minden nap gyalog tette meg a távot, miközben a híresen nagy sarkvidéki szél úgy felkavarta a porhavat, hogy alig látott az orrán túl. Aki itt eltéved, annak nincs sok esélye a túlélésre.

A bázistól a mérőállomásig cölöpökre feszített kötél vezetett, sokszor csak ebbe kapaszkodva, vakon jutottam el a munkahelyemig

– magyarázta Zsófi.

A bázis másfél kilométeres körzetét nem hagyhatják el egyedül, ha valaki távolabbra szeretne menni, akkor azt legalább egy társa, és három napra elegendő élelem, továbbá sátor, jeladó, és rádió kíséretében teheti meg.

Ezt a legnehezebb megszokni

De amit igazán nehéz megszokni, az a friss zöldségek és gyümölcsök hiánya. Utoljára februárban érkezik egy hatalmas szállítmány, amivel dugig rakják a hűtőket. A frizsidereket az Antarktiszon egyébként fűteni kell, hogy az optimális öt Celsius-fokot tartsák.

Egyszer azonban minden zöldség megadja magát, eljött az idő, amikor a csapat összegyűlt, letöltöttünk egy kisfilmet a paradicsomsaláta készítéséről, és azt néztük vágyakozva egymás után többször is

– mesélte Zsófi.

A munka természetesen nem tölt ki minden időt, a nyári -10 fokos “melegben” rövidnadrágban és pólóban fociztak, és sokat látogatták a közeli pingvinkolóniát.

Legtöbbször fotózással töltöttem az időt, rossz időben a képeket szerkesztgettem, de sokat beszélgettünk, társasjátékoztunk vagy csocsóztunk, gyakran néztünk filmeket is, amikor pedig az ember magányra vágyott, elvonult olvasni

– árulta el a magyar kutató.

Címlapkép: Thinkstock

Keresés az oldalon