A mikroműanyagok jelenléte az élelmiszerekben az elmúlt években a környezeti és egészségügyi kutatások egyik kiemelt témájává vált. Ezek a jellemzően 5 milliméternél kisebb műanyagrészecskék kimutathatók a vízben, a levegőben és számos alapvető élelmiszerben is. A World Health Organization értékelése szerint a jelenség globális, és bár az emberi szervezetre gyakorolt hatás mértéke még nem tisztázott, egyre nagyobb hangsúlyt kap a mikroműanyagok mindennapi forrásainak feltérképezése.
Ebben a kontextusban került előtérbe a zacskós, előfőzött rizs ügye is, amely kényelmes használatának köszönhetően népszerű élelmiszereink egyikévé vált. Egyesek szerint
a zacskós rizs fogyasztása veszélyes lehet a zacskóból kioldódó nagy mennyiségű mikroműanyag miatt. Mit mond minderről a tudomány?

Tényleg műanyagot főzünk a rizs mellé?
A főzőzacskót okolja egy friss cseh újságcikkis: a szöveg szerint a műanyag tasak, amelyben a rizs készül, forró vízben mikroszkopikus részecskéket bocsáthat ki, amelyek aztán a kész ételbe kerülhetnek.
A cikk azt sugallja, hogy így a fogyasztó gyakorlatilag „mikroműanyaggal dúsított” rizst eszik, és arra is utal, hogy a feldolgozott, előfőzött termékek eleve több ilyen szennyeződést tartalmazhatnak. Első hallásra ez elég ahhoz, hogy valaki száműzze a zacskós rizst a konyhából. A problémát azonban ennél kicsit összetettebben érdemes megközelíteni.
Valóban nem a zacskós rizs a legjobb választás
A jelenlegi tudományos eredmények alapján a zacskós rizs fogyasztása nem tekinthető bizonyítottan egészségkárosítónak, ugyanakkor több tényező is indokolja az óvatosságot.
Az ausztrál Queensland Egyetem kutatói által végzett vizsgálat kimutatta, hogy a rizs mikroműanyag-tartalma feldolgozottságtól függően eltérő lehet. A mérések szerint egy adag nyers, hagyományos rizs átlagosan körülbelül 3–4 milligramm mikroműanyagot tartalmaz, míg
az előfőzött, iparilag feldolgozott termékek esetében ez az érték akár 10–13 milligrammra is emelkedhet.
A különbség oka feltehetően a feldolgozási lánc során bekövetkező többszöri mechanikai és csomagolási expozíció.
A főzőzacskó szerepét illetően fontos pontosítani, hogy ezek az anyagok jellemzően hőálló, élelmiszeripari minőségű műanyagokból készülnek,
amelyeket forralásra terveztek. Ennek ellenére laboratóriumi körülmények között kimutatták, hogy magas hőmérsékleten — különösen 100 °C körüli vízben — bizonyos műanyagok felületéről mikroméretű részecskék válhatnak le. Ez a folyamat nem klasszikus értelemben vett „lebomlás”, hanem inkább felületi degradáció vagy mechanikai leválás, amelynek mértéke általában alacsony, de nem zéró.
A jelenlegi kutatások alapján ugyanakkor a rizsben kimutatható mikroműanyagok jelentős része nem a főzés során keletkezik, hanem korábbi szakaszokból származik. Ide tartozik a mezőgazdasági környezet (szennyezett talaj és öntözővíz), a feldolgozás során alkalmazott ipari berendezések, valamint a csomagolóanyagokkal való érintkezés.
Ebből következően a zacskós rizs esetében több potenciális forrás együttes hatásával kell számolni: egyrészt a feldolgozott élelmiszerekre jellemző magasabb expozícióval, másrészt a főzés során fennálló közvetlen műanyagkontaktussal.
Mennyire veszélyesek a mikroműanyagok?
Jelenleg nincs konszenzus arról, hogy ezek a mikroműanyagok különféle mennyiségekben milyen mértékű egészségügyi kockázatot jelentenek az emberi szervezetre. Ugyanakkor a tudományos közösség egyre nagyobb figyelmet fordít a mikroműanyagok hosszú távú hatásainak vizsgálatára, és indokoltnak tekinthető igyekezni azon, hogy a lehető legkevesebb szennyezővel vegyük körbe magunkat.
Így a kevésbé feldolgozott élelmiszerek választása, valamint a hagyományos rizs főzése (előzetes átöblítéssel) racionális lépés lehet a mikroműanyag-bevitel mérséklésére.

