Rengeteg háztartásban lapul egy-két régi fillér: az érméket korábban be lehetett váltani a Nemzeti Banknál, ma már azonban csupán retró emléktárgyként tekintünk rájuk. Vannak azonban tízfilléres érmék, amik akár százezer forintot is érhetnek az érmepiacon: a Világgazdaság összeszedte, mely kritériumoknak kell megfelelniük.
Ritka kincs a verdefényes tízfilléres
Azz 1950-es Magyar Népköztársaság köriratos alumínium 10 filléres érme akár százezer forintot is érhet – de csak akkor, ha sosem használták. A forint bevezetésének évétől, 1946-ól négy éven keresztül alumínium-bronz ötvözetből készültek a 10 filléresek, de 1950-től már csak alumíniumból verték őket; emellett ebben az évben a Magyar Állami Váltópénz körirat helyett a Magyar Népköztársaság körirat került az érmékre. A Magyar Állami Váltópénz köriratos érmét utánverte a pénzverő, emiatt nem összekeverendő a két különböző érme.
A szóban forgó 10 filléres alumínium érméből 5,040 millió darab készült, és ez volt a legtovább forgalomban, 1997-ig lehetett fizetni vele.
A döntő többségük elhasználódott, alig néhány hibátlan darab maradt meg.
Ráadásul a Magyar Pénzverő boltjában sem árulták ezt az érmét, így az úgynevezett verdefényes állapotú példányok akár 100 ezer forintot is megérnek a gyűjtők számára.

Azonban a legtöbb háztartásban fölösleges egyből nekiállni keresni a régi filléreket:
csak a tökéletes állapotban lévők érnek ilyen sokat, egy átlagos példányért csak párszáz forintot kaphatunk.
A hibátlan állapotú érméket betűkombinációval jelzik: az UNC jelzésű (uncirculated) a verdefényes / bankfriss rövidítése. Az eredeti definíció szerint az ilyen érmék soha nem voltak forgalomban: papírpénz esetén gyűrődés–, hajtás– és szakadásmentesek, érméknél pedig karc, peremhiba és kopás, szennyeződés nyoma nélkül érnek igazán sokat a régi pénzek. Természetesen minél régebbi, vagy minél kevesebbet gyártottak belőle, annál több pénzt érhet a különleges tárgy.