Kitálalt az Aldi-vezér: átverik a vásárlókat a hűségkártyákkal a szupermarketek
Giles Hurley, az Aldiangliai vezérigazgatója arról beszélt, hogy szigorúbb ellenőrzést tervez bevezetni a kiskereskedelmi szektorban a félrevezető kedvezményekkel és promóciókkal szemben. Hurley véleménye szerint a brit fogyasztókat már túl régóta bombázzák olyan agresszív hirdetésekkel és hűségkártyás ajánlatokkal, amelyek a rendkívül előnyös üzlet hamis látszatát keltik – írta a Pénzcentrum. A valóságban azonban ezek az ajánlatok gyakran elfedik, hogy ugyanaz a termék egy másik, egyszerűbb árazási politikát folytató áruházláncban jelentősen olcsóbban is beszerezhető lenne.
A vezérigazgató konkrétan megnevezte a két legfőbb rivális hűségrendszerét, a Tesco Clubcardot és a Sainsbury’s Nectar programját.
Kifejtette: a marketingkommunikáció úgy van felépítve, hogy a vásárló figyelme kizárólag a hangoztatott megtakarításra fókuszáljon, miközben teljesen háttérbe szorul a tétel tényleges fizikai ára.
A helyzet bemutatására Hurley egy rendkívül szemléletes és egyszerű példát hozott fel a mindennapi vásárlásokból: ha egy szupermarketben egy árucikk eredeti ára 6 font (2560 forint), és arra a hűségkártya felmutatásával 2 font kedvezményt adnak (így 4 fontért vihető el), a vevő úgy érzi, remek üzletet csinált a 2 fontos spórolással. Mindez azonban azonnal elveszíti valós értékét, ha egy rivális üzletben ugyanez a termék alapáron, mindenféle kártya vagy tagság nélkül mindössze 3 fontba (1280 forint) kerül.
A cégvezető a hűségárak mellett a hetekig vagy akár hónapokig tartó akciós időszakokról is komoly kritikát fogalmazott meg. Hurley szerint súlyos kérdéseket vet fel, ha egy adott árucikket huzamosabb ideig, folyamatosan „akciós” vagy „leértékelt” áron kínálnak. Ilyen helyzetben a vásárló joggal bizonytalanodik el, és kérdezheti meg: mi tekinthető egyáltalán a termék valós, reális és tisztességes normál alapárának.

A kormányzati szigorítás, a 400 millió fontos csomag és a versenyhatóság
A tervek között kiemelt helyen szerepel a brit verseny- és piacfelügyeleti hatóság, a CMA (Competition and Markets Authority) hatásköreinek jelentős bővítése. A cél az, hogy komolyabb gazdasági instabilitás, elszálló infláció vagy ellátási láncbeli fennakadások idején a hatóság a mainál sokkal alaposabban és mélyrehatóbban ellenőrizhesse a hirtelen áremelkedéseket, valamint a kiskereskedelmi vállalatok profitmarzsait.
Andy Burnham brit miniszterelnök augusztusban átfogó fogyasztóvédelmi szigorítási csomagot jelentett be. Ez a jogszabályi csomag célzottan lép fel a hamis „régi ár, új ár” összehasonlítások, a mesterségesen kitalált leárazások és a valóságtól elrugaszkodott, félrevezető ajánlott fogyasztói árak (RRP) alkalmazása ellen. A brit kormányzat hivatalos kalkulációi szerint a szabályozási csomag évente hozzávetőlegesen 400 millió fonttal (170,4 milliárd forint) javíthatja a brit háztartások anyagi helyzetét.
A kiskereskedők ellenállása és a nyerészkedés vádjának elutasítása
A hagyományos nagy áruházláncok és szakmai képviseleteik mereven elzárkóznak attól a feltételezéstől, hogy a megélhetési válságot és az általános áremelkedéseket saját extra profitjuk növelésére használták volna fel. Jim Bligh, a Brit Kiskereskedelmi Szövetség (BRC) igazgatója határozottan bírálta a politikai narratívát, kijelentve: kifejezetten káros és félrevezető, ha a politikusok nyerészkedőként bélyegzik meg a szupermarketláncokat.
Bligh azt is hangsúlyozta, hogy az élelmiszer-kiskereskedelem az Egyesült Királyság teljes gazdaságának egyik legkisebb árréssel és legalacsonyabb profittal dolgozó ágazata, ahol a láncok közötti verseny önmagában is korlátok közé szorítja az árazást.
Lassuló élelmiszer-infláció és a diszkontok árversenye
Mindeközben a hivatalos statisztikák az élelmiszer-infláció egyértelmű enyhülését mutatják a szigetországban. Júniusra az élelmiszerárak éves drágulási üteme 1,7 százalékra esett vissza, ami 2024 augusztusa óta a legkedvezőbb, legalacsonyabb szintet jelenti. A gazdasági elemzők és a Reuters beszámolója szerint ebben meghatározó szerepet játszott az Aldi és a Lidl által generált könyörtelen árverseny. A két német diszkontlánc dinamikus terjeszkedése akkora nyomást gyakorolt a piacra, hogy a hagyományos brit szupermarketek kénytelenek voltak a megemelkedett beszerzési és működési költségek egy jelentős részét saját maguk lenyelni, ahelyett hogy azokat teljes egészében áthárították volna a lakosságra.
Clive Black, a Shore Capital neves fogyasztói piackutatója rámutatott: a kiskereskedelmi láncok szándékosan, stratégiai megfontolásból mondtak le profitjuk egy részéről a friss és hűtött áruk esetében. Mivel a vásárlók döntő többsége ezen alapvető termékkörök árai alapján választja ki, melyik boltban intézze a nagybevásárlást, az áruházak egyszerűen nem engedhetik meg maguknak, hogy ebben a szegmensben alulmaradjanak az árversenyben.
Black arra is kitért, hogy a nagy márkás élelmiszerek gyártói a nyár folyamán rendkívül óvatos és visszafogott áremelési politikát követtek. A gyártók ugyanis komolyan tartanak attól, hogy a túlzott drágítás hatására a fogyasztók végleg átpártolnak a jóval olcsóbb, de egyre jobb minőségű saját márkás termékekhez. A szakértő összegzése szerint az élelmiszerár-infláció fékeződésének legfőbb hajtóereje a piacon tapasztalható rendkívül éles kiskereskedelmi konkurenciaharc – írja a Pénzcentrum.

