Nem biztos, hogy ki kell dobni: a sajt sokkal tovább bírja, mint gondolnád
Évente több millió tonna élelmiszer kerül a szemétbe, és ezek között rengeteg olyan sajt is van, amelyet valójában még nyugodtan meg lehetne enni. Sokan már akkor kidobnak egy darab sajtot, ha pár napja lejárt a szavatossági ideje, ha kiszáradt a széle, vagy ha penészfoltot látnak rajta. Egy svájci sajtmester szerint ez a legtöbbször felesleges pazarlás.
Walo von Mühlenen egy svájci sajtmester, aki családi vállalkozását már az ötödik generációban vezeti. Munkája során rendszeresen találkozik azzal a reflexszel, hogy az emberek túl hamar kidobják a sajtot. Szerinte a legtöbb esetben nem az a baj, hogy a sajt valóban romlott, hanem az, hogy sokan nem tudják, hogyan öregszik, meddig tartható el, és mikor jelent valódi veszélyt a penész.
Németországban évente mintegy 10,8 millió tonna élelmiszer-hulladék keletkezik, ennek több mint fele, egészen pontosan 58 százaléka a háztartásokból származik a német környezetvédelmi hivatal adatai szerint.
Ez fejenként évente 74,5 kilogramm kidobott élelmiszert jelent. A sajt különösen gyakran végzi idő előtt a kukában, pedig kémiai értelemben nem más, mint tartósított tej – és megfelelő tárolás mellett sokkal többet kibír, mint azt a legtöbben gondolnák.
Minél keményebb a sajt, annál tovább tartható el
A sajtmester szerint a legfontosabb alapszabály egyszerű: minél kevesebb vizet tartalmaz egy sajt, annál tovább áll el. A friss sajtok nagy része vízből áll, ezért ezek gyorsabban romlanak. Az extra kemény sajtok ezzel szemben megfelelő körülmények között akár évekig is jók maradhatnak. Ennek egyszerű oka van: a baktériumoknak és a nem kívánt penészgombáknak nedvességre van szükségük. Minél szárazabb egy sajt, annál kevesebb esélyük van elszaporodni. A hosszú ideig érlelt sajtok ráadásul természetes védelmet is kialakítanak: alacsonyabb lesz a pH-értékük, és erős kérgük óvja a belsejüket.
Friss sajtoknál érdemes óvatosnak lenni
A túró, a ricotta, a mozzarella, a cottage cheese vagy a Philadelphia típusú krémsajt esetében valóban indokolt az óvatosság. Ezek a sajtok fajtától és tárolástól függően néhány naptól nagyjából 45 napig tarthatók el. Lejárat után mindig érdemes megnézni, megszagolni, és csak nagyon indokolt esetben megkóstolni.
Ha bármilyen színű penész megjelenik rajtuk, a friss sajtot ki kell dobni.
Magas víztartalma miatt itt nem elég levágni a penészes részt, mert a gomba könnyen továbbterjedhet a termék belsejében is.
Lágy sajtoknál nem minden penész okoz gondot
A camembert, a brie, a Vacherin Mont-d’Or vagy az Époisses felületén eleve szándékosan kialakított nemespenész található. Ez nemcsak ehető, hanem a sajt jellegéhez is hozzátartozik. A gond inkább akkor kezdődik, ha a sajt túléretté válik. Ilyenkor erős, ammóniás íz és szag jelenhet meg. Ez önmagában még nem feltétlenül veszélyes, de sokak számára kellemetlen. Van azonban egy egyértelmű határ: ha a lágy sajton zöld vagy fekete penész jelenik meg, azt már nem szabad megenni.
Félkemény sajtoknál sokszor elég levágni a penészt
A gouda, az edami, a tilsiti vagy a raclette típusú sajtok akár több hónapig is érlelődhetnek, ezért otthon is viszonylag sokáig eltarthatók. Ha a vágási felületen penész jelenik meg, egy tiszta késsel le lehet vágni az érintett részt. A maradék sajt általában gond nélkül fogyasztható. Idővel persze ezek a sajtok is erősebb szagot kaphatnak, az ízük pedig kellemetlenné válhat. Ez nem feltétlenül jelent egészségügyi kockázatot,egyszerűen csak kevésbé lesz nagy élmény megenni.
A kemény sajtok akár hónapokig is bírhatják
A gruyère, az appenzeller, a hegyi sajtok vagy más hosszan érlelt kemény sajtok akár 36 hónapig is érhetnek, és ennek megfelelően sokáig eltarthatók. Ha a felületükön penész jelenik meg, azt szintén le lehet vágni, a belsejük többnyire biztonságos marad. Ahogy öregszenek, az ízük egyre intenzívebbé válhat, néha már kellemetlenül csípős vagy erős lesz. Ilyenkor lehet, hogy sajttálra már nem ideálisak, de levesek, rakott ételek, mártások vagy szószok ízesítésére még kiválóan használhatók.
Az extra kemény sajt szinte elpusztíthatatlan
A parmezán, a Sbrinz vagy a Berner Hobelkäse több évig érlelődik, gyakran 15-18 fok körüli hőmérsékleten. Ezeknél a sajtoknál a penésznek nagyon nehéz dolga van, ha a belsejébe akar jutni. A felszíni penészt általában gond nélkül le lehet vágni. Walo von Mühlenen szerint ő maga evett már tíz évnél idősebb Sbrinzet is. Az ilyen sajtok íze és illata meglepően finom tud maradni, ezért a leghosszabb ideig eltartható élelmiszerek közé tartoznak.
A kiszáradt sajt sem feltétlenül kukaérett
Ha egy félkemény vagy kemény sajt a hűtőben túlságosan kiszárad, az még nem jelenti azt, hogy ki kell dobni. Reszelve tökéletes lehet tésztára, gratinra, levesbe vagy más meleg ételek ízesítésére.
Amit ilyenkor már nem tud jól, az az olvadás.
A nedvességvesztés miatt a zsír szerkezete megváltozik, ezért a sajt nem viselkedik úgy, mint friss állapotában. Ha azonban nagyon régen száradt ki, előfordulhat zsírbomlás is. Ez nem feltétlenül veszélyes, de az íze már kellemetlen lehet – ekkor valóban eljött a búcsú ideje.
A tároláson múlik, meddig marad jó
A sajtmester szerint a legtöbb sajtot otthon rosszul tároljuk, és ezzel jelentősen lerövidítjük az élettartamát. Két dologra kell különösen figyelni: a hőmérsékletre és a csomagolásra.
A friss és lágy sajtoknak 0-8 fok közötti hőmérséklet az ideális, ezért ezeket a hűtő leghidegebb részében érdemes tartani. A félkemény, kemény és extra kemény sajtoknak viszont a 12-18 fok közötti hőmérséklet lenne a legjobb. Akinek van hűvös pincéje, ott jobban járhat velük, mint a hűtőben. Ha ez nem megoldható, a hűtőajtó vagy a zöldséges fiók lehet a jobb választás.
A hűtők levegője általában túl száraz a sajtoknak, ezért azok könnyen kiszáradnak.
Közben a sajt más ételek szagát is magába szívhatja, ami elnyomhatja a saját ízét. A szakértő szerint a legjobb megoldás a légmentes csomagolás háztartási fóliával vagy alufóliával. Fontos azonban, hogy a fóliát két-három naponta rövid időre ki kell nyitni, hogy a sajt levegőhöz jusson. Enélkül könnyebben penészedhet, a kérge nyálkássá válhat és kellemetlen szaga lesz.
Le lehet fagyasztani a sajtot, de nem mindig érdemes
A kemény és félkemény sajtokat technikailag le lehet fagyasztani, de a sajtmester szerint ez nem a legjobb megoldás, mert a textúrájuk sokat romlik. A friss és lágy sajtoknál szükség esetén működhet a fagyasztás, de felengedés után gyorsan el kell fogyasztani őket. Ha a sajt jó állapotban van, megfelelő csomagolással és hőmérsékleten sokszor fagyasztás nélkül is tovább eltartható, mint gondolnánk.
A jó minőségű kemény és félkemény sajt kérge sokkal értékesebb lehet, mint elsőre tűnik.
Levesekben, szószokban és ragukban rengeteg ízt adhat az ételnek. Klasszikus példa, amikor egy darab gruyère- vagy parmezánkérget minestronéba tesznek, majd a főzés végén kiveszik. A leves íze ettől mélyebb, gazdagabb lesz. Van azonban egy fontos feltétel: a kéreg nem lehet viasszal vagy tartósítószerrel kezelve. Ezt az összetevők listáján lehet ellenőrizni, vagy a sajtpultnál érdemes rákérdezni, ehető-e a kéreg. A természetes kérgű nyerstejes sajtoknál ez általában nem jelent problémát. A szakértő szerint a módszer egyáltalán nem új: a pásztorok már évszázadokkal ezelőtt is használták. A kérget főzés előtt érdemes kissé megszárítani, mert a friss, nedves kéreg könnyebben beleolvadhat a levesbe.
Sok sajt azért kerül a kukába, mert félreértjük a csomagoláson szereplő dátumot. A szavatossági idő azt jelzi, meddig garantálja a gyártó az adott ízt, állagot és illatot. Ez nem ugyanaz, mint a fogyaszthatósági határidő.
Különösen a félkemény és kemény sajtoknál fordul elő, hogy a feltüntetett dátum óvatosan van meghatározva.
Ha a sajt jól néz ki, nem szaga kellemetlen, és az íze sem romlott, gyakran hetekkel vagy akár hónapokkal a dátum után is fogyasztható lehet.
Mikor kell tényleg kidobni a sajtot?
A legfontosabb a sajt típusa. Friss sajtoknál és színes penésszel borított lágy sajtoknál nincs helye kísérletezésnek: ezeket ki kell dobni ha lejártak. Ugyanez igaz akkor is, ha a sajt nyálkás, erősen büdös, keserű, szokatlanul csípős vagy látványosan romlott állapotú.
A félkemény, kemény és extra kemény sajtoknál viszont sokszor elég a penészes részt bőven levágni.
A kiszáradt darabokat reszelve még remekül fel lehet használni, a természetes kérgekből pedig levesek és szószok készülhetnek. A sajt szívósabb élelmiszer, mint azt sokan hinnék. Egy kis odafigyeléssel kevesebb kerülhet a kukába, és több maradhat a tányéron.
Iratkozz fel a hírlevelünkre, hogy ne maradj le a legérdekesebb cikkekről!
Ajánljuk még:
Már ezeket használják szúnyogháló helyett: könnyen...
Megszületett a döntés: ekkor búcsúzhatunk a forinttól...
Újabb drágulás a boltokban - a nyugdíjasok is rossz hírt kaptak
Veszélyes játék terjed: egy ártatlan fotóval kezdődik, később...
Mintha kiürítené a raktárt a JYSK: féláron adják a kanapét,...
