Kiszáradó Velencei-tó: a nyár végére 30 centis vízállás lehet
Újabb negatív rekord dőlt meg a Velencei-tónál: június 20-án este 7 órakor az agárdi vízmérce már csak 52 centimétert mutatott. Ez egy centiméterrel alacsonyabb, mint a 2022. szeptember 23-án mért korábbi történelmi minimum. A nyár legforróbb, legerősebb párolgással járó időszaka azonban még csak most kezdődik, így könnyen lehet, hogy a mostani rekord sem marad sokáig érvényben.
Dr. Boromisza Zsombor okleveles tájépítészmérnök, élővilágvédelmi és tájvédelmi szakértő, a MATE Tájvédelmi és Tájrehabilitációs Tanszékének egyetemi docense szerint a Velencei-tónál nem pusztán vízhiányról van szó. A mostani helyzet azt is megmutatja, mennyire sérülékeny az a tóparti világ, amelyet évtizedeken át strandolásra, horgászatra, csónakázásra és nyaralásra rendeztek be – olvasható a Másfélfokon publikált cikkében.
A szakértő szerint a tó jövője nem dönthető el kizárólag azzal, hogy honnan és mennyi vizet lehetne bevezetni a mederbe.
A Velencei-tó ugyanis nem egy mély, nagy víztömegű állóvíz, hanem sekély, változékony tó, amely természeténél fogva érzékenyen reagál a száraz időszakokra. A klímaváltozás ezt az érzékenységet erősíti fel, miközben a tó köré épült használati rendszer éppen az állandóságra rendezkedett be.
Akár 30 centiméterig is süllyedhet a víz
Az 52 centiméteres vízállás önmagában is riasztó, de a következő hónapok még súlyosabb képet hozhatnak. Ha a tó az elmúlt száraz nyarakhoz hasonló ütemben veszít a vízéből, vagyis havi 6-8 centiméterrel csökken a vízszint, ősz elejére akár 30 centiméter körüli érték is kialakulhat.
Ez nem hivatalos előrejelzés, hanem egy kedvezőtlen, de a mostani helyzetből levezethető forgatókönyv.
Ilyen alacsony vízállásnál a tó akár több kisebb vízfelületre szakadhat, nőhet a halpusztulás veszélye, és újra megjelenhetnek azok a látogatók is, akiket nem a fürdőzés, hanem a kiszáradó meder drámai látványa vonz. Alacsony vízállás idején a Velencei-tóról többnyire úgy beszélünk, mintha egy megszokott vízfelületből egyszerűen hiányozna valamennyi víz. A vita gyorsan a centiméterekre, a vízpótlásra, a strandokra, a horgászatra és arra szűkül, hogy menthető-e még az idei szezon. Ezek fontos kérdések, de önmagukban nem mondják el, mi történik egy sekély, klímára érzékeny, erősen átalakított tóval.
A Velencei-tó nem egy kis Balaton
A Velencei-tó átlagos mélysége nagyjából másfél méter. Ez alapjaiban határozza meg a működését. A sekély víz gyorsabban melegszik, erősebben párolog, a szél könnyebben átmozgatja, és már kisebb vízszintváltozás is látványosan átrajzolja a part menti részeket.
A tó természetes működéséhez mindig is hozzátartozott a változékonyság.
A vízszint ingadozása, a mocsarasodás, a nádasok terjedése, szélsőséges években pedig akár az időszakos kiszáradás sem idegen ettől a tájtól. A Velencei-tó kis vízgyűjtő területű, sekély, kontinentális éghajlaton fekvő tó, ezért eleve érzékenyen reagál a száraz időszakokra.
A klímaváltozás ezt a sérülékenységet erősíti fel:
- a kisvizes állapotok gyakoribbá válhatnak
- a nyarak forróbbak és szárazabbak lehetnek
- a párolgás pedig egyre nagyobb terhet jelenthet
Nem arról van tehát szó, hogy egy állandó, kiszámítható tó váratlanul rendellenesen kezdett viselkedni. Inkább arról, hogy a tó eredeti természete most nagyon látványosan szembemegy azzal a képpel, amelyet az elmúlt évtizedekben megszoktunk róla.
Régóta látszott, hogy baj lesz
Korábbi cikkünkben már írtunk róla, hogy a Velencei-tó vízállása a szezon kezdete előtt már kritikus szintre került. Május elején az agárdi vízmérce még 67 centimétert jelzett, néhány nappal később már csak 65-66 centiméter körüli értéket mértek, június 10-én pedig mindössze 56 centiméteren állt a vízszint.
Siklós Gabriella, az Országos Vízügyi Főigazgatóság szóvivője akkor a Startlapnak elmondta, hogy a tó feltöltődési időszaka idén lényegében elmaradt, miközben a nyári párolgás csak ezután kezdődik igazán.
A szóvivő arról is beszélt, hogy a Velencei-tó vízgyűjtő területe kicsi, mindössze két vízfolyás vezeti bele a vizet.
A nagyobbik, a Császár-víz nyáron időszakosan ki is száradhat, így nem ad biztos utánpótlást. A május eleji esőzések sem hoztak érdemi javulást: hiába hullott átlagosan 31 milliméter csapadék a vízgyűjtőre, a tó vízállása nem emelkedett egyetlen centimétert sem, mert a kiszáradt talaj lényegében elnyelte a vizet.
A tó, amit nyaralásra formáltak
A Velencei-tó mai arca nem pusztán természetes folyamatok eredménye. A 19. és 20. század vízrendezési beavatkozásai, a lecsapolási és vízszintszabályozási kísérletek, a Dinnyés-Kajtor-csatorna és a zsilip, majd a zámolyi és pátkai tározó mind abba az irányba vitték a tavat, hogy szabályozottabb, kiszámíthatóbb vízjárású rendszer legyen.
A 20. század második felében ehhez jöttek a kifejezetten üdülési célú átalakítások. Kotrások, feltöltések, partvédőművek, strandok, kikötők és horgászhelyek formálták át a medret és a partot. A tó egyre inkább a hétvégi kikapcsolódás, a fürdés, a vízi sportok és a nyaralás helyszíne lett.
Ezzel együtt a társadalmi elvárás is megváltozott. A magasabb vízszint, a nyílt vízfelület, a rendezett part, a fürdésre alkalmas strand és a használható stég lett a „normális” Velencei-tó. Pedig ez már nem az eredeti, változékonyabb, mocsarasabb tókarakter, hanem egy szabályozottabb, rekreációra alakított tó képe.
A Másfélfokon megjelent cikk szerint ezért félrevezető a mostani alacsony vízállást egyszerűen romlásként leírni.
A klímaváltozás nem egy érintetlen tavat rángat ki a természetes egyensúlyából, hanem egy régóta átformált tájat tesz próbára. Most az látszik, mennyire nehéz tartósan fenntartani egy állandóságra épített tóhasználatot egy eleve változékony rendszerben.
A madarak már használatba vették az új partokat
A madárvilágban is gyorsan láthatóvá válnak a változások. A sekélyebb, iszaposabb, nyílt parti zónák több partimadárnak kedvezhetnek. A fokozottan védett gólyatöcs 2021-ben látványosan magas költőállománnyal volt jelen, és a gulipán számára is kedvezőbb feltételek alakultak ki.
Dr. Boromisza Zsombor szerint 2026-ban ismét megfigyelhető ez a tendencia: szinte minden partszakaszon találkozni táplálkozó gólyatöccsel. Vagyis miközben a fürdőzők és a tóparti vállalkozások szempontjából az alacsony vízállás komoly gond, a természet egyes elemei gyorsan használatba veszik az új helyzetet.
Ez persze nem jelenti azt, hogy minden élőhely jól jár a kiszáradással.
A nyugati medence nagyobb nádasainak kiszáradása egyes gémfélék költőhelyeit kedvezőtlenül érintheti, részben azért is, mert a szárazabb nádasokban könnyebben megjelenhet a vaddisznó, ami zavarást és predációt okozhat.
A vízpótlás fontos, de nem old meg mindent
A Velencei-tó jövőjéről szóló vitában a vízpótlás megkerülhetetlen kérdés. Szóba került már a Duna, a karsztvíz, a tisztított szennyvíz, valamint a Császár-vízhez kapcsolódó tározók és a pátkai, zámolyi rendszer rendezése is. Rövid távon adódhatnak olyan helyzetek, amikor vízgazdálkodási beavatkozásokkal enyhíteni kell a legkritikusabb állapotokat, különösen vízminőségi, természetvédelmi vagy használati kockázatok esetén.
A szakértő szerint hosszú távon mégis zsákutca, ha minden kérdés ugyanoda fut ki: honnan hozzunk még vizet a tóba.
Egy sekély, erősen párolgó, kis vízgyűjtőjű tó esetében nem lehet kizárólag külső vízpótlásra építeni a jövőt. A nagyobb feladat az, hogy a tóhasználat alkalmazkodjon a természetes ingadozáshoz. Ehhez vízgyűjtő szintű gondolkodásra lenne szükség:
- nemcsak tározókban, hanem a talajban is meg kellene tartani a vizet
- javítani kellene a part menti zónák ökológiai állapotát
- felül kellene vizsgálni a partvédőműveket
- és ott, ahol lehet, helyre kellene állítani a parti élőhelyeket
A strand- és horgászati használatot is kockázattudatosabban kellene tervezni, nem úgy, mintha minden szezon ugyanonnan indulna. A turisztikai kínálatnak sem kizárólag arra a képre kellene épülnie, hogy a Velencei-tó minden nyáron magas vízállású, nyíltvizes üdülőtóként működik.
Iratkozz fel a hírlevelünkre, hogy ne maradj le a legérdekesebb cikkekről!
Ajánljuk még:
Csak egy európai került fel a világ legszebb repülőtereinek...
A Wizz Air minden utasát érinti: rendkívüli intézkedéseket...
Mérgező hal terjed a népszerű nyaralóhelyeken - egyre többen...
Európa turistamágnese 26,5 millió látogatót fogadott 4 hónap...
A turisták sehol, a vendéglősök a fejüket fogják: szinte...
