Világ 2019. október 25.

Úti beszámoló: Buenos Aires

Számel Szilvia Világ 2019. október 25.
A város, ahol majdnem mindenki mezben járkál, de ha nem, akkor is van nála maté tea.
vendégszerző
Számel Szilvia

Számel Szilvia

Pszichológus végzettséggel és humán erőforrás területen szerzett tapasztalattal rendelkezik a Postcards and Diaries bloggere. Az utazáson kívül már csak az arról szóló élményeket szereti megosztani jobban, amellyel célja, hogy bebizonyítsa: a világ egy érdekes hely, és utazásra, nyitottságra sarkalljon mindenkit.
Cikkei

Meleg, napsütéses január végi nap volt, amikor megérkeztünk az argentin fővárosba. Hosszú és viszontagságos út állt mögöttünk. Hónapokkal ezelőtt megvásárolt repjegyünket a helyi légitársaság, a LATAM csak napokkal az utazás előtt állította ki, többszörös telefonos és személyes ügyintézést követően. Járatunk hajnalban indult az argentin Patagóniában található Rio Gallegosból, ahová két nappal azelőtt, 600 kilométert lestoppolva jutottunk el a kontinens egyik legdélebbi városából, Ushuaiából.

A településről ugyanis nem találtunk olyan buszjáratot, amire az elkövetkezendő napokban lett volna hely… Több hónapos dél-amerikai utazásunkat jól szimbolizálja az utolsó napok hektikussága és komfortot nélkülöző mivolta. Elfáradtunk és bár a kontinensen szerzett tapasztalataink alapján nem számítottunk különösebb komfortra Buenos Airesben sem, a szívünk mélyén örültünk, hogy egy városban, egy privát szálláson pihenhetünk meg az út végén.

Megérkezés a kényelembe

Azon a bizonyos januári napon ziláltan álltunk az Avenida 9 de Julio közepén, ahol a reptérről közlekedő busz rakott le minket. A meleg időért hálásak voltunk és időpontválasztásunk szerencsésnek bizonyult:

Buenos Airesben ugyanis január és február minősül nyárnak, ezáltal az itteni főszezonnak, míg júniustól augusztusig sok eső és téli időjárás fogadja a turistákat.

Kissé zavartan verekedtük át magunkat a napsütésben az elegáns, ebédre igyekvő emberek tömegén a 110 méter (!) széles sugárúton. Közlekedési lámpa közlekedési lámpát követett. Kiépített buszsávok haladtak a sugárút közepén, melyeket grandiózus, klasszicista épületek fogtak közre. Az utcákon az emberek diverzifikált, nagyvárosi tömege hömpölygött. Mi pedig legalább annyira elveszettnek és oda nem illőnek éreztük magunkat nagy túrazsákjainkkal, mint Tarzan egy nagyvárosban.

Az egykori miniszterelnök felesége, az argentinokat máig megosztó Eva Peron képe a sugárúton. Evita a peronista rendszer fontos szimbóluma és az ország kulturális ikonja volt.

Argentin büszkeség

Ha egy argentint kérdezel meg, az Avenida 9 de Julio a világ legnagyobb, legnagyszerűbb sugárútja! Ez történetesen így is van, de az argentinokra – és általában a dél-amerikaiakra – jellemző, hogy nemzeti hovatartozásukra különösen büszkék.

Így minden országban találkozhatsz a “világ legjobb kávéjával”, “legjobb csokoládéjával”, “legmagasabb épületével”, vagy “legjobb focicsapatával” (ami Argentína esetében ismételten igaz, de erről még később).

Pedig az argentinok történelme sem volt nehézségektől mentes. Buenos Aires és lakói, a “porteñok” politikai puccsok, véres katonai diktatúrák, korrupt elnökök és gazdasági válságok sorozatát élték már végig. Az országnak a legutóbbi válságából a mai napig nem sikerült kilábalnia, ami a peso inflálódásával és rengeteg középosztálybeli ember nincstelenné válásával járt együtt. A porteñóknak azonban mégis sikerült megőriznie büszkeségüket és laza eleganciájukat.

Szállások Buenos Airesben

Hirdetés

 

A főváros virágzását az 1800-as évek végén élte, a gazdaság fellendülésének és a jó politikai vezetésnek köszönhetően. New Yorkhoz hasonlóan európai bevándorlók milliói érkeztek ide. A betelepülők jelentős része Olaszországból érkezett, de a spanyolok, németek és kelet-európaiak is kivették részüket a migrációból. A újonnan érkező emberek gyakran értelmiségiek, művészek, tudósok voltak, akik összezsúfolva éltek a város szűkös albérleteiben. Viszont ezek a kultúrák közötti kölcsönhatások és a pezsgő értelmiségi, társadalmi élet Argentínát hamarosan egy világszinten kulturális befolyásoló tényezővé tették.

A világhíres és fényűző Recoleta temető, amely múzeumnak is beillene.
Argentínában nagy hagyománya van a lovassportnak. A Hipódromo Argentino de Palermo a mai napig színhelye lóversenyeknek és ingyenesen látogatható.
Az egykori színház, az El Ateneo Grand Splendid gazdasági nehézségek miatt a pusztulás szélén állt, ekkor karolta fel a Grupo Ilhsa és könyvtárrá változtatta. 

A bevándorlók hamar felvették az argentin identitást, valószínűleg ennek köszönhető a mai napig jelentős nemzeti öntudat. A nagyszámú betelepülő olasznak köszönhetően máig megmaradtak az olasz hagyományok, ami nem csak az említett hanyag eleganciában, hanem az argentinok dialektusában is megmutatkozik: errefelé ugyanis nagyon dallamosan, “komótosan”, jellegzetesen beszélik a spanyolt.

Szintén az itáliai kapcsolódásnak tudom be, hogy öt hónap után először itt volt szerencsém elfogyasztani a legjobb eszpresszó kávét Dél-Amerikában, ugyanis Kolumbiától eltekintve a kontinensnek nem a kávé kultúra az erőssége. A helyi kávézó lánccal, a Café Martinezzel viszont Buenos Aires végképp belopta magát a szívembe.

Kulturális és kulináris élvezetek Buenos Airesben

És ha már a kulináris élvezeteknél tartunk, nem mehetünk el szó nélkül a steak, vörösbor és az empanada mellett. Mindezek felfedezésében segített, hogy a városban csatlakozott hozzánk az egyik amerikai barátunk is. Így garantált volt, hogy ezúttal a kényelmet biztosító megoldások felé húzunk majd. Javaslatára meglátogattuk az egyik legrégebbi pizzázót, az El Cuartitót, amely ismertsége ellenére autentikus Buenos Aires-i élményt nyújtott: idős hölgyek élvezték az ebédjüket egy pohár vörösbor társaságában és hangos helyi családok fogyasztották a pizzákat.

Carlos Gardel, a legjelentősebb tangó énekes és dalszerző képe az El Cuartitóban

Az étterem empanadáiról is ismert.

A Latin-Amerika szerte kedvelt, olajban vagy sütőben sült péksüteményt reggelire, ebédre, étteremben, az utcán – gyakorlatilag bármikor és bárhol fogyasztják.

A legkülönbözőbb összetevőkkel – hús, sajt, zöldségek – töltik meg és vannak édes verziók is. Ahány latin ország, annyiféle empanada, amit Argentínában egy helyi vörösborral érdemes leöblíteni, ahogy azt az itteni nyugdíjasoktól is láthattuk.

Természetesen barátunk komplett listával érkezett a legjobb steakházakat illetően is. Hosszas értekezés után a felkapott kikötői negyed, Puerto Madero városrésze felé vettük az irányt, amelynek egykori, modernizált kikötőépületei rengeteg steak étteremnek adnak helyet. Az ország egyik legfőbb exportcikkét, az argentin marhahúst egyébként nem csak külföldön ismerik, a helyiek is előszeretettel fogyasztják: Uruguay után Argentína a világ második legnagyobb marhahús fogyasztója.

 Puerto Madero partjait a modern Puente de la Mujer függőhíd köti össze.

Focimezben van és maté teát iszik, ki az?

Na jó, ne sztereotipizáljunk, nem minden argentin járkál kék-fehér csíkos focimezben. Viszont szinte biztosan van nála maté tea. Ezt az italt a nap 24 órájában képesek fogyasztani, gyakran egy csészén egy egész társasággal osztozva.

A maté tea készlet a kézben tartott csészéből (tradicionálisan tökből faragják) és a belőle kilógó, tea őrlemény megszűrésére hivatott szívószálból (bombilla) áll.

A tea állandó fogyasztása számomra megmagyarázza azt a tényt is, hogy Buenos Airesben miért este 9-kor indul be az élet és telnek meg az éttermek, hogy a pulzálás a hajnali órákig kitartson: az ital koffeintartalma, bár rengeteg jótékony hatással rendelkezik, a kávé koffeintartalmával vetekszik.

Emellett a foci szerepét sem lehet elvitatni az argentin kultúrában. Így ha már itt jártunk, ki kellett, hogy látogassunk a La Boca nevű városrészbe, amely bohém, színes házairól és kézműves piacairól ismert, valamint a város egyik csapatáról, a Boca Juniorsról. A csapat stadionja is itt található, a környék pedig színeikben, sárga-kékben úszik, mindez feldolgozhatatlan mennyiségű argentin futball szuvenírrel társítva.

A pár napos Buenos Aires-i tartózkodás végén már csak egy dolog maradt hátra: egy argentin tangó klub meglátogatása. Nem titkolom, hogy mire nagy nehezen találtunk egy szombat este nyitott klubot, női hiúságom is megszólalt. Ruhatárunk sajnos mit sem változott az elmúlt félévben és mint a helyiségbe belépve megtudtam, ha kisestélyit hurcolok magammal fél évig az Andokban, még abban is alul öltözött lettem volna az alkalomra.

De kár is lett volna, ha mindez visszatart az élménytől: az általunk kiválasztott La Virtua Tango Klubban 150 peso (1200 forint) ellenében megtanulhattuk a tango alaplépéseit egy színvonalas oktatás keretében, élőben játszó tangó zenekar előadását élvezhettük, majd csodálhattuk a megannyi táncos lábú argentint, ahogy párjaikat váltogatva milongát és tangót ropnak, fáradhatatlanul élvezve az életet és a szenvedélyes ritmusokat.

Igazából többek között ezt, az élet élvezetét hoztam magammal Argentínából. Az a szenvedély, elegancia és magabiztosság, amivel a Buenos Aires-i emberek élik mindennapjaikat, pedig irigylésre méltó. Lehet, hogy tényleg van valami abban a matéban, a délidőben elfogyasztott vörösborban és a táncos lábakban.

Járatok Buenos Airesbe

Hirdetés

 

További népszerű látnivalók Buenos Airesben:

Keresés az oldalon