Minden, ami jó Görögországban, ezen a szigeten megtalálható: a turisták mégse ismerik
Kárpáthosz a több mint kétszáz görög sziget egyike, mégis meglepően kevesen ismerik, írja a Sun. Bár méretét tekintve a 15. legnagyobb, mindössze mintegy 6500-an élnek itt, így valódi, tömegturizmustól mentes menedék azoknak, akik nyugalomra és érintetlen tájakra vágynak.
Természetközeli és autentikus
A sziget viszonylagos elszigeteltségének oka leginkább az odajutás nehézsége: Kárpáthosznak ugyan van repülőtere, de közvetlen járat nem indul Budapestről, így legalább egy átszállással érkezhetünk ide, illetve Athénból és Rodosz szigetéről komp is közlekedik. A négyórás hajóút azonban sokak szerint inkább élmény, mint teher: a kék tenger, a napsütés és az útba eső kisebb szigetek látványa már önmagában megadja a nyaralás hangulatát.
A kárpáthoszi főváros, Pigadia a sziget központja, tele családi kézben lévő éttermekkel, bárokkal és apró üzletekkel.
Kárpáthosz nem a pezsgő éjszakai életről híres, inkább a lassú, nyugodt ritmus jellemzi.
A sziget igazi kincsei azonban a strandok: több mint 110 található belőlük, soknak még neve sincs.
A természetközeli élmények mellett számos program várja az utazókat: lehet szörfözni, motorcsónakkal felfedezni a lakatlan Saria-szigetet, vagy a tenger alatti barlangokban búvárkodni. A kultúra iránt érdeklődőknek kötelező állomás az Olümposz nevű hegyi falu (nem azonos a hellén mitológiából is ismert heggyel), ahol a hagyományos öltözetet viselő asszonyok mindennapi látványnak számítanak, és ahol a nők töltenek be vezető szerepet a közösségben.
A gasztronómia szintén nagy erőssége a szigetnek: az éttermek többsége családi vállalkozás, így a vendéglátás szívből jön, az árak pedig jóval barátibbak, mint Nyugat-Európában. A helyi specialitások – például a ropogósra sült saganaki sajt, a cukkinikrokett vagy a mézes-fetás tiropitakia – igazi kulináris élményt nyújtanak.
Az italok szintén megfizethetők, egy korsó görög sör csupán néhány euró.
Összességében Kárpáthosz olyan, mint egy elfeledett mediterrán utópia: egyszerre vadregényes, barátságos és hiteles. Nem a hangos bulikról, hanem a természet közelségéről, a nyugodt tengerpartokról és az őszinte vendégszeretetről szól.


