Balaton retró: visszatekintés az elmúlt nyarakra a Fortepan képeivel
Ha valami igazán összeköti a magyarokat, az a Balaton: a tóparti nyaralások emlékei mindannyiunk fejében elevenen élnek. A Balaton különösen a szocializmus során számított kedvelt úti célnak: sokan nem jutottak el külföldre nyaralni, ezért a vakáció várva várt utazása a tópartra vezetett. Nézzük, hogyan fürdőztek a korábbi generációk a magyar tengerben!
A háború előtt: polgári nyaralás és iszapfürdő
A Balatont a közlekedés vívmányai tették igazán vonzó úti céllá: a balatoni vasút kiépítése már a 19. század második felében megkezdődött. Először a déli part vasúti infrastruktúrája épült meg: 1861-ben adták át a Budát Nagykanizsával összekötő 221 kilométeres szakaszt. A tó közelsége nem tette egyszerűvé az építkezést, ami sok fennakadást okozott. Az északi part települései így csak később, 1909-ben tudtak teljesen csatlakozni a vasúthálózatra.
A 20. század hajnalán első sorban a tehetősebb, polgári réteg töltötte a nyarakat a tóparton. Az igazán gazdagok villákat építtettek maguknak tókapcsolattal, ugyanakkor megkezdődött a közösségi strandok kiépítése is: a század elején elterjedtek voltak a “fürdőházak”, melyek a parttól nem messze álló, cölöpökre épített apró, árnyékos bódék voltak. Nagy népszerűségnek örvendett emellett a fövenyfürdőzés gyakorlata is: ez egy természetes fürdőzési forma, mely során a fürdőzők a nap által felmelegített homokba, azaz fövénypartba fekszenek, hogy kihasználják a meleg homok jótékony hatásait.
A szokás elsősorban reumás panaszok, ízületi fájdalmak enyhítésére, valamint a vérkeringés serkentésére szolgált.
A balatoni fürdőzés népszerűségének nagy löketet adott a trianoni békeszerződés, melynek következményeképp Magyarország elvesztette tengeri kijáratait: ha a magyar polgárok belföldi, vízparti úti célt kerestek, szinte csak a Balaton jelentett megoldást.
A szocializmus évtizedei: mindenki a Balatonon üdül
A háború megtépázta a turisztikai infrastruktúrát, különösen a vasútvonalakat: ezért a szocializmus első éveiben még nem alakult ki a később jellemző tömegturizmus. A szovjet mintára alkotott Magyar Népköztársaság alkotmánya azonban célként tűzte ki a dolgozók üdültetését, ezért meg is kezdődött a nagyszabású építkezés, sokszor a tó környezetére tekintet nélkül.
A környezetkárosítás ellenére a Balaton hamar mindenki kedvenc üdülőhelyévé vált: a szocializmus évtizedei alatt szinte minden család itt töltötte a jól megérdemelt pihenőidejét. A Szakszervezetek Országos Tanácsa, vagyis a SZOT által működtetett kedvezményes üdültetés rendkívül kedvező árakat kínált a dolgozóknak: egy SZOT-üdülőben 1968-ban 10, a hetvenes évek közepén pedig 15-20 forintba került egy éjszaka egy fő részére, teljes panzióval – ez utóbbi azért is fontos, mert a Balatonon az országos átlaghoz viszonyítva már ekkor is borsos árat kértek az ételekért. Ha nem sikerült beutalót szerezni a kedvezményes nyaralásra, akkor csak a szállás ennek az árnak a többszörösébe került:
a balatonfüredi Annabella hotelben például egy szoba ára reggelivel 72 forint volt éjszakánként.
“Felejthetetlenek a nyaralások gasztroemlékei: a Balatoni Világos, a színesműanyag-árnyalatú vattacukor, a sárgálló főtt kukorica, a lángos és a balti-tengeri sült hekk. A napon felhevült testekről a vízben leázott a Fabulon naptej, a parton pedig megjelentek – évtizedekkel megelőzve az újraegyesítést – a kelet- és nyugatnémet turisták tömegei, fittyet hányva a történelmileg determinált szétválasztás skizofréniájára, valamint az őket árgus szemekkel figyelő Stasi-besúgók és titkosszolgák hadára. Közben
Opelek és Mercedesek, Trabantok és Wartburgok között Ötvös Csöpi üldözte Ladájával a bűnt, máig sajátos emléket állítva a legvidámabb barakk balatoni nyarainak
– írja a Magyar Krónika.
Modern épületek, külföldi tőke
A Balatonnak emellett fontos szerepe volt a turizmus fellendítésében is: az ide irányuló külföldi turizmus fejlesztése csaknem az egyetlen lehetőség volt a hidegháború éveiben arra, hogy külföldi devizát szerezzen az ország. Az impozáns, modern szállodák kiépítése tehát nemcsak a hazai vendégek, hanem a külföldről érkező turisták igényeit is hivatott volt kielégíteni. A fejlesztésekből sokszor a hazai vendégkör is profitált:
A magyar tenger partján eleinte afféle szállodarezervátumokat igyekeztek kialakítani a nyugati turistáknak. Ehhez azonban olyan beruházásokat is végre kellett hajtani, ami a belföldi turizmusnak is létszükséglete volt
– magyarázta Rehák Géza jogász, történész a Telexnek a Vörös riviéra című kötetéről, mely a szocializmus Balaton-politikáját járja körül.
A beruházások vonzották a külföldről érkező turistákat: a Balaton többek között a vasfüggöny által szétszakított kelet- és nyugat-német családok találkozóhelyévé vált. Ennek utóhatását még ma is érezhetjük, hiszen a strandokon a magyar mellett gyakran hallhatunk német szót. A nosztalgia azonban nemcsak a külföldieket érinti: a magyar tenger körül az elmúlt években egyre több retró hangulatú eseményt és intézményt látogathatunk, melyek visszarepítenek minket az elmúlt évtizedek nyaralásaiba.
Iratkozz fel a hírlevelünkre, hogy ne maradj le a legérdekesebb cikkekről!
Ajánljuk még:
Lezuhant egy Angliába tartó utasszállító repülőgép Indiában...
Indiai légikatasztrófa: orvosi egyetembe csapódott az...
Nyugdíjas paradicsom: öt európai ország a top 10-es listán, de a...
Indiai repülőgép-katasztrófa: megnevezték a baleset két...
Két új ország került tiltólistára: nem repülhetnek az EU-ba
