Síkba rejtett üveggömb robbant a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon
Magyarország születésnapja előtti estén, a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon egy másik jubileumot ünnepeltek a jelenlévők – a két esemény nyilvánvalóan nem összevethető, azonban az utóbbiról még nem ért el hozzám beszámoló. Épp ezért, noha rovatunkon ritkán írunk koncertélményekről az úti célok helyett, engedek a késztetésnek. Még az elején muszáj leszögeznem azt is, hogy “szakértői elemzésre” senki ne számítson, mert a zenével kapcsolatosan leginkább csak azt tudom megállapítani, hogy valami hatással van rám, vagy nincs. Teljesen mindegy, hogy milyen műfajról van szó, ha a szöveg és/vagy a dallam megfog. A Leander Szimfonik Kills pedig bebizonyította: ha egy dal jó, akkor az bármilyen műfajban működik.
Metál, rock, szimfonik és szintipop
Az idén 40. életévét betöltő Köteles Leander emlékezetes módon ünnepelte meg az évfordulót: egy színpadra állította a Leander Szimfonik, a Leander Kills és az 5 év után visszatérő Amigod zenekart, hogy külön-külön és együtt is megszólaltassák Leander fontos szerzeményeit.
Nem jártam még korábban a Margitszigeti Szabadtéri Színházban, és történelmileg úgy alakult, hogy egészen előre szólt a jegyem, picit aggódtam is előtte, hogy jó lesz-e a hangzás arrafelé – spoiler: kiváló volt. Ugyanakkor a közösségi oldalakra feltöltött videókat látva kicsit bánom, hogy nem a feljebbi sorokat céloztam meg, mert így nem láttam egészében a fények játékát, amik brutálisan jól kiegészítették a produkciót. Cserébe megfigyelhettem az apróbb részleteket, a zenészek rezdüléseit a színpadon, az összekacsintásokat, vagy ahogy Leander koncentrál, mielőtt kiereszti a hangját, vagy amikor a mélyebb, torokból jövő hangokra vált, aztán egyszerűen élvezi az egészet.
A koncert legelején picit feszengve ültem – az egyébként meglepően kényelmes – műanyag székben, egyrészt, mert szokatlan volt az élmény, hogy ülni kell egy Leander-bulin, másrészt, mert az előadón azt láttam, hogy izgul az impozáns színpadon. Meg is jegyezte, hogy a zenekar tagjai nyugtatgatták a kezdés előtt. Amikor aztán a Csak Te előtt megkérdezte a padlóra ragasztott setlistet nézegetve, hogy “ugye” tényleg az a dal jön, és a közönségen végigfutott a nevetés moraja, a feszültség enyhülni kezdett. A legtöbb előadásnak jót tesz, ha nem minden tökéletes, ha a nézők láthatják, hallhatják a kisebb-nagyobb bakikat.
Gratulálok, önök Mozart lettek!
A Leander Szimfonik Pejtsik Péter vezényletével csapott a húrok közé, aki a dalok nagyzenekari átiratát készítette. Az Élet, a Viharom, tavaszom, a “diszkós” Szerelmetlen dal, az Örökzöld, a Boldogságvirág mind a szimfonikus zenekar kíséretével szólt, felemelően. A karmester nagyon eredeti karakter, aki egy humorral fűszerezett játékkal is készült, mialatt Leandernek jutott egy kis pihenő a 120 perces (!) koncert alatt. A játék lényege, hogy ott helyben, a már ismert Leander-dalokból alkotott egy új szerzeményt a zenekar, úgy, hogy véletlenszerűen, dobókockával választották ki az ütemeket hozzá. Akit bővebben érdekel a téma – a mesterséges intelligencia első megjelenései a zenei kockajátékokkal – az előadó honlapján talál egy részletes írást Mozart kockadobás-menüettjei címmel. A koncerten elhangzó ígéret szerint hamarosan a látogatók is komponálhatnak majd itt dalokat, ahogy Pejtsik fogalmazott: “Gratulálok, önök Mozart lettek!”
Amigod-koncertet a népnek
Miután Leander visszatért, hamarosan újabb zenészek csatlakoztak a szimfonikhoz, méghozzá az idén újraéledt, a szintipop műfajában alkotó Amigod tagjai: Czifra Miklós, Fábri András ˝Jingis˝, Maczák Márk, Miklósy Krisztián (Quixotic) – és együtt játszották a Taníts meg élni című dalt. Itt még kapkodtam a fejem az újonnan érkezettek között, és bevallom, először valahogy fura volt a zenei összhatás, de a dal felétől megérkezett a produkció. Aztán Pejtsik Péterék egy időre megpihentek, nélkülük folytatódott a féktelen buli: Hősöd, Love Story, Rómeó, valamint az új dal is, a Táncolj nekem. Ahogy haladtunk előre az időben, a székek úgy váltak egyre kényelmetlenebbé, de nem a kialakításuk miatt, hanem, mert igazán nehéz volt kibírni, hogy ne pattanjon fel az ember táncolni. Egy ideig figyeltem, hogy a színpadon maradt szimfonikus zenekar tagjai mit szólnak az őrülethez, ahogy láttam, nekik is tetszett.
Síkba rejtett üveggömb és a finálé
Az Amigod után Jankai Valentin és Maczák Márk fergeteges dobjátéka vezette fel a Leander Killst – Valentin és Leander mellé csatlakozott Nyerják Gábor és Barkóczi Bence. A “régi klasszikusok” között, a koncert egyik csúcspontja számomra a Síkba rejtett üveggömb című dalnál jött el, ami a Kills legutóbbi albumáról, az Ébredésről való, és a szorongásról szól.
Nem véletlenül ezt emeltem ki a címben. Az első taktus rögtön a székbe szegezett, olyan brutálisan jól szólt végig, és Leander akkorát énekelt a mélységekben és magasságokban egyaránt, hogy az ováció kitörése előtti pillanatban egy ezredmásodpercre a szívünk is megállt.
Az üveggömb “felrobbant”, a kitörés megtörtént.
Időközben Bodor Máté is csatlakozott a zenészekhez, fokozva a tomboldát. A Ketten egyedül című dalhoz pedig Dráfi Kálmán hegedűművész is megérkezett a színpadra, gyönyörű játékkal. A Madár alatt mindenki zenélt: a Szimfonik, a Kills és az Amigod is – olyan elementárisan, hogy itt már aztán végképp elhagytam volna széket, nem láttam, ez vajon a felsőbb sorokban megtörtént? A zárószámot (Este van) pedig a kiváló jazz-zongorista Tálos Áron vezette fel, aki korábbi daloknál is játszott a koncerten. Aki hallotta már ezt a dalt, biztos, hogy bevésődött neki, ezt elárulta az is, ahogy a közönség is végig együtt énekelte Leanderrel.
Ezután szinte rögtön felpattantunk – végre! -, és zúgott az elismerő, kitartó taps, és a “vissza, vissza” skandálás. Azt hitték, hogy feladjuk! Nem ez történt. Nem tudom, hogy a többi zenész merre járhatott már, de végül Leander egyedül visszajött, és búcsúzóul eljátszotta a Szomorú vasárnapot. A szívfacsaró befejezés ellenére, nem hiszem, hogy bárki is szomorúan ment volna haza.
(A legvégén jöttem rá, hogy egy darab képet sem készítettem, a telefonomról is sikerült megfeledkezni két órán át. Címlapfotó forrása: Leander Kills Facebook-oldala)
Iratkozz fel a hírlevelünkre, hogy ne maradj le a legérdekesebb cikkekről!
Ajánljuk még:
Nincs tovább, megszünteti a levélkihordást a posta: mutatjuk, hol...
Rengeteg hó hullik a legszebb téli városban, amely itt van a...
Decemberben is 22 fok, nyugalom: Európa idilli szigete, ahol nincs...
A gyalogosok európai paradicsoma lett a világ legélhetőbb városa
Elképesztő, ami a Maldív-szigeteken történik - ennek a hírnek...
