7 német kisváros, ahol nyáron elkerülheted a tömeget és a kánikulát
Élet Sója
Ki az, akit nem vonz a favázas épületek évszázados kitartása, a strandkosarak titokzatossága, a folyók zabolátlansága, a kikötők sokszínűsége, az erdők varázsa és a hagyományokon alapuló modernizált konyha?
Németországban sok olyan úti cél van, amelyről a nagyvárosok és az olyan híres látnivalók, mint a Neuschwanstein kastély, a berchtesgadeni Sasfészek és a berlini fal elvonja a figyelmet. Évtizedek óta megtalálhatóak ezek a hírességek az utazási irodák toplistáin, de alig beszélnek az olyan kisvárosokról, ahol a tó vizében az Alpok csúcsai tükröződnek, ahol a domboldal fehér szőlőiből készítik a leghíresebb fehérborokat, ahol fókák heverésznek a homokos tengerparton, ahol titokzatos zsidótemetők vannak, vagy ahol háromszínű a folyó.
Az Élet sója blog csaknem másfél évtizede gyűjti azokat a német kisvárosokat, amelyek izgalmas, érdekes és különleges élményeket kínálnak az utazóknak. Ebből a gyűjteményből szemezgettem most, mert nyáron felértékelődnek azok az úti célok, ahol kevesebb a turista, s nincs kánikula.
Norden, Kelet-Frízföld tengeri kapuja
Homokos tengerpart, fókák, strandkosarak, tea és tejberizs – ez az öt dolog biztosítja a lelassulást és a nyugalmat Észak-Németországban.
A Kelet-Frízföld kisvárosai közül nehéz egyet kiemelni, de ha mégis meg kell tennem, akkor a választásom Nordenre, a legnagyobb kereskedővárosra – amelyhez Norddeich kikötője is hozzátartozik – esik.
Nordenből nemcsak a homokbuckáikról, fókáikról és a Wattról híres fríz szigeteket tudod könnyedén megközelíteni, hanem a városban részt vehetsz a híres teamúzeum programjain, ahol megtanulhatod a keletfríz teafogyasztási szokásokat, részed lehet a fríz nyugalomban.
Az utcákon bolyongva felfedezheted az egykori kereskedők házait, a régi és az új városházát (az előbbi ad helyet a keletfríz teamúzeumnak).
Láthatod Németország legnagyobb piacterét, a templomot, amely a megemelkedő tengertől is megvédte a lakosságot, a tizennégy szélmalmot, amelyből hármat felújítva találsz. Végül kerékpárra pattanva kikerekezhetsz a tengerhez, hogy egy strandkosárból csodáld a naplementét.
Speyer, ahol a dóm az úr
Van a város, és van a dóm – ez volt az első gondolatom, amikor Speyer égig érő városkapujától először elsétáltam a császári dómig. A klasszicista épületek Speyer főutcáján – amely összeköti a kaput a dómmal – gazdag 19. századi életre emlékeztettek. Később egy helyi idegenvezetőtől megtudtam, hogy valóban két igazán virágzó korszaka volt Speyernek.
Az egyik az, amikor a 11. században II. Konrád német-római császár elrendelte a dóm építését, a másik az, amikor a 19. században a város Bajorországhoz tartozott. Én úgy láttam, hogy van egy harmadik virágzás is, a mostani.
Az azonban kétségtelen, hogy valamennyi korszakot, a mostanit is a világ legnagyobb román kori dómja uralja.
A speyeri dóm tényleg monumentális. Ha körbe akarod járni, akkor szánj rá egy órát!
A park, amely fölött tízpercenként repül el egy oldtimer repülő (hiszen a városban van az egyik leghíresebb német technikai múzeum, amelynek repülési részlege impozáns), szélesen öleli körbe az épületet.
Ha szeretnél felmászni a tornyába, akkor újabb egy órára lesz szükséged. A 60 méter magas kilátóponthoz 304 lépcső visz fel. A fáradságot azonban megéri, mert fentről a város csodaszép, és a környék jó időben akár 50-60 km-es távolságban is belátható. Nem beszélve arról, hogy a toronyból letekintve az épület testére még inkább érezni lehet annak nagyságát.
Speyer másik érdekessége a Judenhof (Zsidónegyed), amelynek kiemelkedő látnivalója az 1120 körül épült mikve, amely a legrégebbi fennmaradt rituális fürdő Európában, ahol a hithű zsidók a tízfokos vízben télen-nyáron megmártóztak, legalább egyszer hetente.
A mikve mellett a régi zsinagóga és anői imaterem (Frauenschul) maradványai is láthatóak a speyeri Zsidónegyedben.
Wormsban beleléphetsz Luther cipőjébe
Worms városa a történelmet kedvelők számára számos meglepetéssel szolgál. Itt található Európa legrégebbi zsidótemetője, a Heiliger Sand. A zsidó vallás szerint a sírköveket az idők végezetéig őrizni kell. Ez persze nem mindig sikerült így a történelem során, de szerencsére Wormsban a 11. század óta ide került sírkövek egy jelentős része megmaradt. Ma is láthatunk a temetőben 900 éves köveket, valamint a középkori zsidó közösség rabbijainak sírhelyeit a 11-16. századból.
A wormsi dóm kívülről nem tudja kifejteni a monumentalitását, de belülről bepótolja az élményt. Jelen van benne az elmúlt évszázadok szinte valamennyi építészeti stílusa a romántól a barokkig, s egy vércseppre emlékeztető Jézus-szobor által a kortárs művészet is.
A dóm melletti parkban, ahol Luthernek vissza kellett volna vonnia tanait, de ő kiállt az elvei mellett, egy hatalmas cipő emlékeztet a reformátor kiállására.
S ha még további kuriózumra vágysz, akkor ott van a Nibelung-mondakört feldolgozó multimédiás Nibelung Múzeum, a Rajna folyón átívelő híd megmaradt Nibelungen-tornya (amely 53 méteres magasságával a város jelképévé vált) és a folyóparti Hagen-szobor.
Lindau, a páratlan látvány városa
A Bodeni-tavat három ország határolja, de négy ország régiójának nevezik. A tó északi része Németországhoz, a tó déli partja Svájchoz, míg a keleti partvidék Ausztriához tartozik. Negyedikként csatlakozik a felhozatalhoz a csöppnyi hercegség, Liechtenstein, amely ugyan nem határos a tóval, de a közelben fekszik.
Az északi, német partvidéken a München felől érkező utazók elsőként Lindauban pillanthatják meg a tavat úgy, hogy közben rögtön a Bodeni-tó egyik szigetén találják magukat.
Lindau az a hely, ahonnan a Bodeni-tó négy régiójából egyszerre háromra is vethetünk egy pillantást.
A várostól keletre az osztrák, míg délre a svájci Alpok csúcsai, mögötte a bajor (német) dombvidék zöldje köszönt mindenkit.
A történelmi belváros szűk utcáival és kikötőjével szorong a kis szigeten, de ettől az egymásba kapaszkodástól lesz a városnak nyugodt atmoszférája. A kikötő híres oroszlánja és világítótornya mellett megértheted, hogy az északi part csodája nemcsak a helyek hangulatában, hanem az Alpok látványában is rejlik. Képeslapra illő táj tárul eléd, ha a csöppnyi Lindau promenádján fagylaltozol.
Traben-Trarbach, bor és víz mindenhol
Traben-Trarbach, ahogy még jó pár társa errefelé, a Mosel folyó két partján fekvő, kis településekből olvadt össze. A folyó mellett a kiváló klíma és a termékeny talaj vonzotta ide az embert és adott számára megélhetést évszázadok óta. A meredek folyóparton a végeláthatatlan szőlőlugasok látványa elárulja, hogy a város fő megélhetési forrása a szőlő és nedűje. Bármennyire hihetetlen, de Traben-Trarbach volt a 19. és a 20. század fordulóján Bordeaux után a második legnagyobb borkereskedő város Európában. Az akkori jólét még ma is meglátszik a városon. Lépten-nyomon szecessziós épületek állnak, amelyekből sugárzik a Belle Époque hangulata. Kis múzeumok, hajószálloda, kiváló éttermek és borászatok gondoskodnak az élményről a városban.
Ebben a városban hozzám hasonlóan téged is meglephet a német gasztronómia. Őszintén szólva eleinte kicsit féltem a barnaszószos, jól ismert német húsos ételektől. De ma már tudom, hogy még ez is lehet finom, főleg ahogy Traben-Trarbachban a Kasselert Gräwesszel tálalják.
Mi is ez? Füstölt karaj, jó puhára főzve (ki gondolta volna, hogy ilyen puha is lehet) és hozzá káposztás, szalonnás, hagymás tört burgonya. Mellé pedig nem hiányozhat a fenséges, moseli fehérbor.
A sok evés és ivás miatti lelkiismeretedet kétféle módon is megnyugtathatod. Az egyik, ha felmászol az egyik környékbeli dombra, a másik, ha alámerülsz a többszintes, hosszú, akár százméternyi, föld alatti pincék egyikébe egy vezetett túra erejéig.
Quedlinburg, történetek a gerendák között
A Harz-hegységet évtizedekig kettévágta a Kelet- és Nyugat-Németországot elválasztó határ. A három híres, történelmi város közül csak Goslar volt az a szerencsés, amely éppen átcsúszott nyugatra. Quedlinburg és Wernigerode keleten maradt. Mindkét városban veszélybe kerültek a híres fagerendás házak, amelyek ma már a világörökség részét is képezik.
Quedlinburgban2069 ház viseli magán ezt a különleges építészeti stílust. Napokig lehetne közöttük sétálgatni és figyelni az évszázadok nyomait. Van két kis utcácska, amelyekbe lehet, hogy véletlenül nem tévednél be, holott igazán meglepőek. Az egyik a Schuhhof, amely a városháza mellett jobb oldalon kezdődik, a másik a Hölle, amelybe tulajdonképpen az előző belecsatlakozik. A cipőkészítők (suszterek) egykori utcájában van három nagyon színes fagerendás ház, amely ma kiadó apartmanként funkcionál. Jó lehet itt lakni pár napig, átélni belülről is ezeket az épületeket. S ha kíváncsi vagy a fagerendás házak építészetére és történetére is, akkor ellátogathatsz a fagerendás házak múzeumába.
Fagerendás épületek között kell elsétálni a város dombján pózoló kastélyhoz is. A Schlossberg városrész kiemelkedő pontja I. Henrik palotája, sírja (nélküle) és a felesége által alapított kolostor a Stiftsbergen. Érdemes innen is szemügyre venned a város épületeit.
Quedlinburg igazolta a tételt, miszerint a keleti tartományokban sokkal több a határokat feszegető, ultramodern, cool hely, mint nyugaton. Számos modern kávézó és étterem akad a régi fagerendás házakban.
A városi sétákat fűszerezheted egy-egy olyan túrával, mint a Harz-hegység 1141,2 méteres csúcsának, a Brockennek a meghódítása (akár kisvonattal is), vagy a közeli ércbányában, a Rammelsbergben vezetett látogatás.
Passau, a háromszínű folyó városa
Passau határmenti fekvésével és a nagy dunai áradásokkal vált ismertté. Holott a történelme hosszú évszázadainak nyomát magán viselő épületeivel, macskaköves utcáival és a városban fellelhető számos magyar kötődésű emlékkel kiváló úti cél a Németországot felfedező utazók számára.
A város a középkorban a sókereskedelem egyik jelentős központja volt. Passau gazdagságát és polgárainak megélhetését jelentős részben ennek a kereskedelemnek köszönheti. A három folyó, a zöld Inn, a fekete Ilz és a kék Duna nélkül azonban Passau nem tölthette volna be ezt a fontos szerepet. A három folyó találkozását közvetlen közelről is, a Dreiflüsseecknél (a Duna és az Inn által közrefogott félszigeten) vagy madártávlatból a Georgsbergen álló Veste Oberhaus várból veheted szemügyre.
Innen látható az a pont, ahol a Duna, ha rövid ideig is, de háromszínű lesz, befogadja a másik két folyót és magával viszi keletre azokat.
A három folyó találkozása azonban nemcsak szépséget ad, hanem nehézséget is okoz időnként a városnak. A városháza oldalán látható történelmi, dunai vízállásjelentés őszintén szólva rémisztő. A legutolsó nagy áradás során, 2013-ban a 4-5 méteres szokásos vízszint elérte a 12 métert, megdöntve ezzel egy ötszáz éves rekordot.
A folyók szerencsére nem vitték magukkal az olyan csodás épületeket, mint a dóm, az egykori halpiac helyén épült reneszánsz városháza, a Niedernburg birodalmi apátság, ahol a magyar királyné, Gizella élte le utolsó napjait és az osztrák süteményeket is kínáló Café Simon.
Szerencsére a passaui Üvegmúzeum, ahol 300 év (1650 és 1950 közötti) üvegművészetét mutatják be, is ellenállt, ahogy az 1618 óta üzemelő Hacklberg sörfőzde is.
Fedezd fel nyáron a német kisvárosokat, merülj el a történelmi emlékekben és adj esélyt a megújuló német gasztronómiának is!
Iratkozz fel a hírlevelünkre, hogy ne maradj le a legérdekesebb cikkekről!
Ajánljuk még:
Új időpontokat ígérnek a Karmelita ingyenes látogatására,...
Bejutottunk a Karmelitába: a híres erkélyen mondhatják ki a...
Eladó egy sziget ahol csak egy gond van: ha onnan eljössz...
Becsődölt egy magyar utazási iroda, több száz károsult...
Fordulat az Adrián: július 1-jén újranyit a varázslatos...
