Sport 2021. június 21.

A magyar foci története: az első igazi futball-labdától 30 ezer nézőig

Startlap Sport 2021. június 21.
Most, hogy mindenki a foci-Eb lázában ég, talán nem haszontalan, ha csak vázlatosan is, de áttekinteni a magyar labdarúgás történetét a kezdetektől. Első rész.

A foci már a 19. század második felében különféle nevek alatt megjelent Magyarországon, „lábbal rugósdi”, „angol rugósdi” címen is emlegették. A hivatalos sporttá válására azonban a század legvégéig várni kellett. A magyar foci születésnapjának 1897. február 7-ét tekinthetjük, ekkor alakult meg ugyanis a Budapesti Torna Club labdarúgó szakosztálya. A létrejötte felett olyan nevek bábáskodtak, mint Ottó József a BTC elnöke, aki korábban az első magyar olimpikon, a lelkes focista hírében is álló Hajós Alfréd testnevelő tanára volt, de említhetnénk még Ray Ferencet, Stobbe Ferencet, vagy Iszer Károlyt, akik Hajóssal együtt tagjai is voltak az első magyar futball csapatnak. Semmiképpen nem szabad kihagyni a felsorolásból az eredetileg vívómesterként tevékenykedő Bély Mihályt, aki az első magyar nyelvű foci szabálykönyvet kiadta 1897-ben és több sportág hazai meghonosítása is az ő nevéhez fűződik. Ide tartozik a focin kívül pl. a sísport is.

Focicsapat 1909-ből.(Forrás: Fortepan / Szepessy Tibor)

 

Persze nem a semmiből rántották elő a focit, mint sportágat, a labdajáték népszerűségében közrejátszott az is, hogy a korszak több budapesti középiskolájában bevezették az angol mintájú testnevelés-oktatást, ami lényegében az atlétikát takarta, annyi apró különbséggel, hogy ennek ekkor még a futball is részét képezte.

Mint minden újdonságot, úgy a focit sem egyöntetű ünnepléssel fogadta mindenki, voltak elégedetlenkedő, sőt dühös hangok is, amik méltatlannak, sőt veszélyesnek tartották ezt az új sportot az ifjúság lelkére és fizikai épségére egyaránt.

„Ez az angol, illetőleg amerikai labdajáték kétségkívül egyike a legérdekesebbeknek, de alig van a játékok között olyan, mely annyi veszedelemmel járna, mint épen ez. Egy kimutatás szerint abban a rendkívül erőszakos, szinte brutális küzdelemben, mely a rugdaló-játszmákat eldönti, olyan heves, fékevesztett küzdelem, dulakodás, birkózás szokott kifejlődni, hogy szinte lehetetlen, hogy a játszók gomolyagában lábtörés, karficam, sőt esetleg nagyobb szerencsétlenség is ne történjék”

– írja méltatlankodva például a Fővárosi Lapok 1894-ből és követeli, hogy találjunk másik labdajátékot a meghonosításra, ezt meg felejtsük el. A témát egyébként annyira fontosnak tartották, hogy két héten belül kétszer is lehozták ugyanazt a foci veszélyeiről sápítozó cikket, melynek a hitelességén némiképp ront az a tény, hogy az elrettentő példaként citált, a fociba belehaló Richmond nevű angol ember mindkét alkalommal „tegnapelőtt” vesztette életét.

A vadegyletek

Nyilván a játék rohamos terjedésének az is használt, hogy alig volt szükség hozzá bármiféle speciális felszerelésre, a labdát akár rongyokból is el lehetett készíteni, míg a kapukat akár kövekkel, vagy ledobott kabátokkal is ki lehetett jelölni, illetve helyszínként megtette bármelyik nagyobb füves terület, park, legelő, stb. Az első csapatok még mindenféle engedélyezés nélkül működtek és a jobbak gyorsan magukba olvasztották a legyőzöttek ügyesebb játékosait, majd aztán ők is feloldódtak egy náluk is menőbb csapatban.

Ennek a korszaknak volt legendás figurája Löwenrossen Károly, vagy ahogyan a barátai hívták, Csárli bácsi, aki állítólag az első igazi futball-labdát behozta Magyarországra 1896-ban. Löwenrossen Angliában élt és dolgozott és ott a Tottenham Hotspur FC játékosaként is működött, így voltak fogalmai a játék szabályairól és amikor hazatért Angliából, ezt meg is próbálta bevezetni.

A legenda szerint 1896 novemberében játszotta a Törekvés dalárdája az első igazi focimérkőzést hazánkban, bár a játék eredményéről a fáma csak annyit őrzött meg, hogy 3 – 0 lett a Rókus kórház javára, mivel ennyien törték a lábukat a meccs közben.

A mai napig nem tudni, hogy ez a játékhoz használt vasalt csizmáknak, esetleg Winkler, a pékerdei kocsmáros túlzott aktivitásának, vagy annak tudható be, hogy Csárli bácsi talán nem volt képes a legvilágosabban elmagyarázni a játékszabályokat, lévén, hogy a sokat utazott és tapasztalt Löwenrossen Károly bizony se magyarul, se németül, se angolul nem beszélt tisztességesen, inkább ezek egy sajátos keverékét használta.

A hivatalos sport

Az előbbiekhez hasonló vadegyletek mellett hamarosan gomba módra szaporodni kezdtek a hivatalos klubok is, egymás után jelentették be a ma is közismert futballcsapatok megalakulását, mint a Fradi, az UTE, vagy az MTK. Sőt, az első világháborút megelőző utolsó évtizedekben már szakmánként is alakultak csapatok, így volt focicsapata a cipészeknek, a könyvkötőknek, a nyomdászoknak, de még a belügyminisztériumi tisztviselőknek is.

Iszer Károly. Forrás: Wikipedia

 

Az első nemzetközi szinten is jegyzett futballmeccset a BTC játékosai vívták 1897 őszén az akkor már rangos futballklubnak számító Bécsi Krikett- és Labdarúgóklub sportolói ellen, mintegy négyszáz néző előtt. Az eredmény 2 – 0 lett a bécsiek javára, de a játék izgalma és a magyar csapat küzdőszelleme nagyon gyorsan népszerűvé tette a játékot. Olyannyira, hogy a 20. század első éveiben Iszer Károly a BTC labdarúgója, majd elnöke uralkodói kitüntetést is kapott, sőt, a lapokban már verseket is írtak róla, ilyen volt például a korszak ismert élclapjában, a Kakas Mártonban megjelent versike is, ami Iszernek a Ferenc József-rend lovagkeresztjével való kitüntetése alkalmából íródott:

Iszer Károly

Nem volt arról a magyarnak
Sejtelme se hajdan,
Hogy lábában a rúgásra
Olyan sok a hajlam.
S most rúgástól itt naponta
Szenved szegény lapda,
Iszer „tata“ e sport apja,
Ki jutalmul néhány napja
Az ordóját kapta.

Gratulál most a „tatá“-nak
Mindenik sportember,
Futball-honban éljenzi őt
Kapus, bekk és center,
„Tata“ kezét üdvözölve
Megszoritnám szinte,
De ha kézzel érintem meg,
Kérdés: örül-e ő ennek
És nem hands-et int-e?!

A 20. század első két évtizedében több hivatalos focipálya is felépült, ám az első igazán modern sportpályát az FTC kapta meg1911-ben (egy évre rá pedig az MTK is megkapta a Hungária úti pályát), ez volt a legendás Üllői úti pálya, amin aztán egy év múlva a magyar válogatott már 30 000 néző előtt mér 4 – 0-ás vereséget az osztrákokra, erről a korszak legmodernebb kommunikációs csatornája, a filmhíradó is beszámolt:

 

A futballőrületnek egy rövid időre az első világháború vetett véget, ám a harcok elültével és a tragédiákat kiheverve már a 20-as évek elején újra feltámadt a foci, de a két világháború közötti időszak már a következő részünk témája lesz.

Keresés az oldalon