Winnetou konyhája: indián gasztronómia
Az Egyesült Államokban, a navajo indiánok földjén, a legendás Monument Nemzeti Parkban járunk. A terület indián rezervátum már egy jó ideje, az itt élők a turizmusból egészítik ki – elég szépen – állami segélyüket. A vörös homokkő képződmények között autózunk, mindegyik sziklának neve van. Indián vezetőnk természetesen mindet messziről megismeri.
A terepjárós túra pihenőhelyéhez érve hevenyészett tábori konyha és finom illatok fogadnak. Az asszonyok ebédet készítenek nekünk. Vezetőnk biztosít arról, hogy igazi indián ételt fogunk kóstolni, izgulunk is egy kicsit, hogy milyen egzotikus különlegesség kerül az asztalra. Frybread – hangzik a válasz. Szóval valamilyen kenyér, ennyit sikerül megtudni. Legnagyobb meglepetésünkre azonban egy klasszikus balatoni lángost kapunk, tejföl és sajt helyett gazdagon megrakva marhahúsos chilis babbal.
Meglepetésem nem tudom takargatni, és hátramenvén a tábori konyhában felfedezem a lángossütő szekciót: az asszonyok dagasztják-nyújtják-sütik az általuk hagyományos indián ételnek mondott frybreadet.
A rezervátumba költöztetéskor megváltozott az életük, a korábbi életterüket elhagyva a halászó-vadászó indiánoknak új élelmiszerek után kellett nézni. A környéken élő mexikói asszonyoktól tanulták nagyanyáik a lángos készítésének módját, és az étel bevonult a navajo klasszikusok közé.
Megmutatom nekik a múlt heti, otthoni lángosozásról készített fotóimat, hogy elhiggyék: nincsenek egyedül. Kisvártatva együtt sütjük a fánkot, és hallgatom indián meséiket. Ha valaki Navajo taco-t lát az USA-ban az étlapon, ne lepődjön meg, ha lángost kap.
