Van egy falu a messzi északon, ahol mindenki egyetlenegy óriási toronyházban él
Az Alaszka állambeli Whittierbe 15 évvel ezelőtt a hűvös hónapokban még csak hajóval lehetett eljutni, vonat csak akkor járt, ha az időjárás engedte – írja a CNN. Ma már egy alagút is vezet a városba, amin keresztül óránként egyszer indul meg az autóforgalom mindkét irányban. Ha valaki lekési az utolsó, este 10:30-as indulást Whittier fele, akkor a kocsijában kell aludnia, ami gyakran megesik a helyiekkel. De még ennél is szokatlanabb az a tény, hogy az egész falu egyetlenegy, hatalmas házban lakik. Mind a 220 lakó.
Ez a nagy épület a Begich torony, ami elég ormótnalul emelkedik a National Geographicba illő mesés alaszkai táj fölé. Whittier lakói azt mondják, ők már teljesen megszokták a hidegháborúból örökölt csúf ház látványát. A Begich torony a nem messze fekvő (és még rondább) Buckner épülettel együtt katonai bázisnak épült, az 1950-es években azonban mindkettő feleslegessé vált az interkontinentális ballisztikus rakéták megjelenésének köszönhetően. Ekkor lett Whittierből település, de a Buckner épület azóta is üresen tátong, ugyanis tele van azbeszttel, és egyelőre senki sem szeretett volna dollármilliókat költeni a renoválására.
Ahogy a hidegháborós behemótok, úgy az izolált élet sem zavarja a helyieket. Különben is, semmi okuk elhagyni a falut, de még csak az épületet sem, ugyanis a 14 emeletes Begich toronyban mindent megtalálnak, ami egy településen szükséges lehet: van posta, élelmiszer bolt, iskola, kormányhivatal, kórház, és játszótér.
A Whittieri csúcsforgalom az, amikor minden emeleten megállnak a liftek. Az emberek szandálban mennek dolgozni, a gyerekek is mehetnek papucsban a suliba, aminek az épületét egy földalatti átjáró köti össze a fő szárnnyal. A pletykák szerint van olyan lakó, aki évek óta nem lépett ki a Begich toronyból. Nem csoda egyébként, hogy nem lelkesednek a Whittieri utcákért, itt ugyanis a hat hónapos esős évszak és a hat hónapos havas tél váltja egymást, 130 km/órás széllel.
Azt mondják, Whittier egy nagy család, bárki átmehet a másikhoz akár pizsomában is. És át is megy, itt nem nagyon lehet elbújni a másik elől. A lakosság leginkább a vasúttársaságnál és a révnél dolgozik, illetve halászatból élnek. Az 1980-as években, az olajárak lezuhanása után a helyi közösség megváltozott, számtalan új helyről települtek be emberek. A családias hangulat viszont maradt, kevés embert leszámítva mindenki a toronyban lakik. Ezen kevesek egyike egyébként pont a polgármester.
