Újabb bizarr lelet az alacsonyan álló Dunából: régi sírkövek bukkantak elő a vízből a Petőfi hídnál
Ki gondolta volna, hogy a Duna rekordalacsony vízállásának köszönhetően ennyi érdekes dolog bukkan fel: az Ínség-szikla csak a kezdet volt, a Műegyetemnél második világháborús német repeszgránátot találtak, Érden régi aranypénzek és fegyverek kerültek elő a víz rejtekéből, a Szabadság hídnál felsejlettek az egykori Ferencz József híd maradványai, Mohács mellett pedig három hajóroncs dugta ki magát a Duna alól. Az Index olvasója viszont talált valamit, ami még ezeknél is lenyűgözőbb: a folyó budai oldalán a Petőfi híd lábánál sírkövek váltak láthatóvá.
A Dunai Szigetek Blog pár évvel ezelőtti írása alapján arra lehet következtetni, hogy a sírkövek a Németvölgyi temetőből származnak, amelynek a helyét ma a Gesztenyés kert, a MOM Park és a Budapesti Kongresszusi központ foglalja el. A blog felkereste Kácsor László természetbúvárt, aki az 1990-ben A folyók élni akarnak címen megjelent könyvében ír a kövekről.
Kácsor elmesélte, hogy a hatvanas években – szintén alacsony vízállású időben – hévízforrások után kutatott a mederben, amikor teljesen véletlenül találkozott egy hajóssal, aki éppen új kőszórást öntött a rakpartra, hogy így csökkentsék az eróziót. Ő pedig kiszúrta, hogy egy csomó gótbetűs, 19. századi német sírkő volt a halomban, márványkeresztek és obeliszkek töredékeivel együtt.
A kövek tehát nem a rakpart 1897-es építesekor kerültek oda, hanem a hatvanas években. Mivel Budapest az 1860-as évekig német többségű lakossággal bírt, ezért gyakoriak voltak a vésett gótbetűs síremlékek. Viszont olyan temető, amelyet az 1960-as években számoltak fel, csak egy volt: a Németvölgyi, ahol a sírok exhumálását 1963-ra fejezték be, hogy aztán 1968-ban a Magyar Optikai Művek sporttelepe nyithassa meg kapuit.
Kácsor annak idején egyetlen fotót készített csupán, és sokáig senki sem lehetett benne teljesen bizonyos, hogy a sírkövek tényleg ott nyugszanak a rakparton. A mostani alacsony vízállásnak köszönhetően azonban végre újra látható a meder abszurd burkolata, rajtuk nevekkel, és évszámokkal, amelyről az Index galériájában tekinthető meg néhány fénykép. A sírkövek ezen furcsa újrahasznosítására nem ez az egyetlen példa, ugyanis a váci korzó egy része is régi temetők anyagával van feltöltve.
