Udvaros Dorottya: Vágyunk valami jóra és szépre, de ugyanakkor nem teszünk érte, mert az már fárasztó
Udvaros Dorottya Csehov Meggyeskert című darabjában egy földbirtokos asszonyt alakít, amelynek kapcsán a Borsban elmélkedett egy kicsit a női szerepekről.
Csehov művei örök érvényű dolgokat fogalmaznak meg. Vágyunk valami jóra és szépre, de ugyanakkor nem teszünk érte, mert az már fárasztó. A boldogság nincs ingyen, azért meg kell dolgozni. (…) A szeretetre én is ugyanúgy vágyom, mint Ranyevszkaja, a szerelem is egy ilyen érzés számomra, kortalan. Az okos nő maga választ férfit, miközben hagyja, hogy a férfi válassza ki, szerintem ez így van rendjén
– vélekedik a Kossuth-díjas színésznő, aki szerint a nőkre egyre több komoly feladat hárul, és üdvözli azt, ha egy országban vezető pozíciókat is betöltenek, mivel gyakran jobb látásmódjuk van a férfiaknál. Arról, hogy az anyaság hogyan érintette karrierjét, a következőképpen nyilatkozott:
Miután megszültem a fiamat, egy évig nem dolgoztam, visszautasítottam filmszerepet, színházi felkérést. Akkor nekem az volt a fontos, hogy anya legyek. Nem biztos, hogy a legjobb döntés volt szakmailag, de akkor így éreztem helyesnek. Amikor az ember anyává válik, akkor nagy kérdőjelek vannak benne: csinálom-e ugyanazzal a szenvedéllyel a szakmámat, mint előtte. Nem gondoltam, hogy a megoldás az lett volna, hogy otthagyom a színházat. Azt a feladatot kaptam a sorstól, hogy színész legyek. Sokszor éreztem úgy, nincs szabad estém, nem tudtam mesélni a fiamnak, legtöbbször mire hazaértem, már aludt. Sok vívódást okozott, hogy vajon a fiammal szemben mi lett volna a jó megoldás.
