Törőcsik Mari: Tudjátok, én képtelen vagyok szeretet nélkül élni

Törőcsik Mari a Nemzet Színésze és a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, kétszeres Kossuth-, kétszeres Jászai Mari- és Balázs Béla-díjas színművésznő, érdemes és kiváló művész. A Halhatatlanok Társulatának örökös tagja. Ő minden idők legtöbbet díjazott magyar színésznője. Azon kevesek egyike, akik díjat nyertek a cannes-i fesztiválon is. 2017-ben a Forbes őt választotta a 4. legbefolyásosabb magyar nőnek a kultúrában.

“Szeretet nélkül semmi nincsen. Nyilván van olyan, hogy valaki jó a szakmájában, és még díjazzák is, de közben azt gondolják, ‘a fene vigye el, nem szeretjük, de azért jó’. Én viszont mindig abban a hitben ringatom magam, amikor díjat kapok, hogy ez természetesen annak is szól, amit csinálok, de annak is, hogy szeretnek.”

1935. november 23-án a Heves megyei Pély községben született Törőcsik Marián néven. Egy forrás szerint a különleges keresztnév úgy született, hogy a közjegyző tévedésből Mariánnak írta be a bediktált Mariann nevet.

 „Az én gyerekkorom szebb volt, mint szép: gyönyörű volt.”

– emlékezett később. A színésznő állítja: teherbírását is annak köszönheti, hogy egész életére feltöltekezett érzelmileg a gyermekkorában.

Nagyapja kis mozit üzemeltetett, ahol Mariann sok filmet nézett, már akkor híres színésznő akart lenni. Törőcsik Mari arra is élénken emlékszik, hogy egykor milyen szívesen dajkálta barátnőivel a falu másik híres szülöttét, Koncz Zsuzsát.

1954 és 1958 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola növendéke volt operett szakon. A Törőcsik Marián helyett a Törőcsik Mariann nevet használta, de Fábri Zoltán kérése után, Krencsey Marianne javaslatára „Mari” lett, hogy a nézők könnyebben megjegyezzék a nevét és hogy ne keverjék őket össze. Más forrás szerint a „Mari” művésznevet Hegyi Barnabás, a Körhinta operatőre javasolta, Jászai Marira hivatkozva.

1958 és 1979 között a budapesti Nemzeti Színházban játszott. Színházi kiugrására 1968-ig kellett várni. Ekkor mutatta be a Katona József Színház (akkor a Nemzeti kamaraszínháza) Zorin, Varsói melódia című darabját.

1976-ban a Déryné hol van? című filmben nyújtott alakításáért elnyerte a legjobb színésznőnek járó díjat a Cannes-i fesztiválon. A filmet a 2013. decemberében elhunyt férje, Maár Gyula rendezte.

1979–80-ban ő volt a győri Kisfaludy Színház művészeti vezetője. Ezután a Mafilm színtársulatának, majd a szolnoki Szigligeti Színháznak volt a tagja. A Művész Színház után ő volt a Thália Színház igazgatója, később a Magyar Színészkamara elnöke lett. 1989–1994 között az Aase-díj kuratóriumának tagja. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán docensként tanított. 2002 óta újra a Nemzeti Színház tagja.

Első házassága adminisztratív funkciójú volt, összesen csak három hétig tartott. Második férje Bodrogi Gyula, harmadik férje Maár Gyula rendező. Maár Gyulával közös gyermeke az 1973-ban született Teréz. A 70-es években egy vietnami kisfiút fogadtak örökbe és neveltek. A Son névre hallgató fiú később visszatért Vietnamba.

2008-ban egy kórházi rutinvizsgálat közben összeomlott a vérkeringése, szíve pedig megállt, kómába esett. A szinte általános orvosi vélemény ellenére, csodával határos módon tudata, emlékezőképessége, mozgásképessége visszatért. Emberfeletti akarat- és életerővel gyógyulni kezdett. A 2009-es Filmszemle megnyitóján mondta: „Nagyon messziről jövök. De visszajöttem!” Az eset után leküzdötte erős függőségét, a dohányzást.

2011-ben róla nevezték el Nagytálya település faluházát.

2017-ben legyengült egészségügyi állapota miatt többször is kórházba került.

“Tudjátok, én képtelen vagyok szeretet nélkül élni. Minden áldott nap, amikor felkelek, arra gondolok, hogy mennyire csodálatos dolog az a rengeteg szeretet, amely engem körülvesz. Ezért vagyok itt most köztetek, és ezért tudtam visszajönni onnan, ahonnan mások már nem. Kómába estem, de hat nap után felébredtem. Kinyitottam a szemem, erre az egyik orvos a fülembe üvölti. Ön a Kútvölgyi kórház intenzív osztályán fekszik! Tessék bólintani, ha tetszik tudni, hogy hol van! Bólintottam. Erre átmennek a másik fülemhez, és megismétlik szó szerint ugyanezt. Megint bólintottam. Tudjátok, mire gondoltam közben? Hogy ezek itt körülöttem szó szerint megbolondultak. Hülye egy világban élünk, nem?”