Ötgyerekes családot lakoltatnak ki, pedig senkinek sem tartoznak

Mindössze tíz napja kapták meg a hivatalos értesítést, de a család közölte, hogy nem tud hova költözni ilyen rövid idő alatt, így hosszas egyezkedés után, melyben a gyámügy is részt vett, október tizenhetedikéig kaptak még egy kis időt az elárverezett lakás új tulajdonosának képviselőjétől. Első körben „megúszták” az azonnali kiköltöztetést. Azt persze nem tudják, hogy fognak október közepéig albérletet kapni, öt gyerekkel.

Azért attól tiszta ideg lettem, amikor a végrehajtó azt mondta, hogy a bútorokat, mivel mondtuk, hogy nem tudjuk hova vinni, harminc napig őrzik, de mi heten mehetünk az utcára

– idézte fel Zoltán a történteket a hvg.hu-nak még mindig zaklatottan. A férfi azt sem érti, miképp állhat a kilakoltatásról szóló levélben, hogy tizenöt napon belül kifogást nyújthatnak be, miközben az időpontot szerdára tűzték ki, azaz épp a levél kézhez vételétől számított tizenegyedik napon.

Az albérleti szerződésüket határozott időre, jövő év január 31-ig kötötték a tulajdonossal. Hónapok óta sejtették, hogy valami nincs rendben, mert sorra jöttek a levelek a végrehajtótól, a bíróságtól. Viszont a hivatalos leveleket ők nem vehették át, így valójában fogalmuk sem volt, mi a helyzet. A lakástulajdonos, akivel az albérleti szerződést megkötötték, persze időközben felszívódott. Végül szeptember közepén jött ki személyesen a végrehajtó, aki először önkényes lakásfoglalóknak hitte Zoltánékat. Ekkor derült ki, hogy már tavasszal elárverezték a lakást, amelyben az ötgyerekes család lakik. A férfi ezután bement a végrehajtó-irodába és bemutatta az albérleti szerződést.

Végül megérkezett a kilakoltatás elrendeléséről szóló hivatalos levél is, tíz nappal a kitűzött időpont előtt. Ekkor viszont már kétségbe estek, a kormányhivatalnál az ingyenes jogsegélyszolgálattól kértek segítséget, minden követ próbáltak megmozgatni, de a „kirendelt” ügyvéd is vakarta a fejét.

Miután az új tulajdonos hozzájárulásával lefújták az azonnali kilakoltatást, a család felnőtt tagjai és a kormányhivatalnál ingyenesen biztosított jogsegélyszolgálat ügyvédje összedugták a fejüket, azt latolgatták, van-e értelme a további jogi küzdelemnek, bízhatnak-e még a kilakoltatási értesítés megérkezése után benyújtott végrehajtási kifogás kedvező elbírálásában.

Az ügyvéd azonban még megsaccolni sem tudta, hogy az ügy meddig húzódhat, ugyanis az újabb kitűzött október 17-i határidőn túl is születhet a bíróságon döntés a kifogásukról, de akkor meg már úgyis mindegy.

Zoltánék több éve laknak az ingatlanban, most viszont a legnagyobb problémát az okozza, hogy akad-e, aki Szegeden kiad gyorsan egy lakást egy ötgyerekes családnak, mert különben elveszik tőlük a gyerekeket.

Itt semmiképpen nem maradunk, de fogalmam sincs, hogyan tudunk hetünknek albérletet szerezni ennyi idő alatt

– mondja Edit, a gyerekek édesanyja. Férjével, Zoltánnal öt éve laknak a szegedi társasházban öt gyermekükkel, előtte is albérlők voltak, sokat kellett költözniük. A legkisebb gyermekük tízéves, a következő a sorban tizenkettő, a harmadik tizennégy, ők általánosba járnak, a nagyobbak mindketten péktanulók.

Amikor a legkisebb született, próbálkoztak azzal, hogy végre legyen „majdnem” saját lakásuk, pályáztak szociális bérlakásra, de Edit szerint akkor azzal utasították el őket, hogy éppen nincs akkora lakás, amekkora hét embernek szükséges az előírások szerint.

Edit a gyerekekkel volt otthon, Zoltánnak régebben volt munkája, majd évekig közmunkás volt, most alkalmi munkákra jelentkezik, legfőképpen az autók szereléséhez ért. Öt éve nyugalomban éltek, ez a végrehajtási procedúra úgy hullott a nyakukba, hogy egyáltalán nem számítottak rá.